Az, hogy valaki a saját neméhez vonzódik-e még mindig kényes téma. Hiába változott rengeteg minden a néhány évtizeddel ezelőtti viszonyokhoz képest, ez a dolog sokakat érzékenyen érint, sokan pedig tanácstalanul állnak saját irányultságuk előtt. Lehetséges, hogy a média hatással van arra, hogy kit választunk?
Ma már a homoszexualitás egyre leplezetlenebbül van jelen a médiában is. Nem kell róla zárt ajtók mögött, titkos klubokban suttogni vagy titkolózni, nyíltan fel lehet vállalni, bár a kapuk még nem mindenhol tárultak szélesre. A modern mesék között már nem számít meglepetésnek az sem, ha olyat olvasunk, amiben a királyfi egy másik királyfi szívének meghódításáért vállalja a megpróbáltatásokat. Egy kiállítótérbe lépve nem jövünk zavarba, ha csókolózó, egymásba meghitten kapaszkodó nők vagy férfiak fejezik ki szeretetüket egymás iránt. A filmekben sem tabu többé, ha a főszereplő például azonos nemű szerelmét vezeti oltár elé.
Vajon a témában mindenhonnan érkező ingerek, a média folyamatos áramlása hatással lehet arra, hogy ki kihez vonzódik? Eleve nem egyszerű arra válaszolni, hogy miért térnek el annyian a “normálistól”. Mi a normális? Eldöntheti-e valaki, hogy heteroszexuális vagy homoszexuális lesz vagy ez velünk született sajátosságunk? Megannyi kérdés, amire még zavarba ejtően kevés a válaszunk. És vajon hány jó válasz létezik?
Nos lehet, hogy egy filmben látott leszbikus jelenet sokak fantáziáját felvillanyozza, de ez még nem vezet totális változásokhoz. Természetesen előfordulhat, hogy valaki kíváncsiságból kipróbálja, sőt olyan is, hogy valaki ennek hatására jön rá, hogy mi az, ami igazán vonzza. Azonban ennél többet nem kell beleképzelni a dologba.
Képek: hdwallpaper
