Hacsak nem házi nyúlra lőttünk, azt gondoljuk, eltűnünk egymás életéből szakítás után. Előfordul azonban, hogy vissza-visszatérnek az exek. Ráadásul néha igen idegesítően.
Bár a hívogatásról már sikerült leszoktatni, üzeneteket még küldözget – bármikor, bármiről. Ha udvariasan megpróbálod leállítani, akkor meg azt írja: „De hát már az is baj, hogy az eszembe jutottál? Olyan nagyon hiányzol!”
Folyton kritizálta a barátaidat, amikor jártatok. Most meg folyton velük lóg, hogy rólad beszélgessen. Sőt rajtuk kívül még a nagyidat is megkeresi és miközben pofátlanul befalja a kedvenc sütidet, siránkozik: „De hát én igazán mindent megtettem érte!”
Elfoglalja a kedvenc helyeidet. Azelőtt lelkesen meséltél neki a sarki pékségről és a tuti bulihelyről a központban. Most meg nem tudsz odamenni, mert ott ül a haverjaival éjjel-nappal.
Amikor megkérted, hogy ne küldjön virágot, megköszönted, hogy imádott, és hogy rád vigyázott. Mégsem áll le. Szóban, e-mailben, de még az iskolai hirdetőfalon is tudja a világgal, milyen csodálatos vagy.
A közösségi oldalakon is tapad. Ő az első, aki lájkolja a képeid és a megosztásaid. Ráadásul mindent kommentál és a témához kapcsolódó linkeket küldözget. Majd faggat, vajon megnézted-e már, és hogy tetszett.
Szörnyen idegesítő, ráadásul a következő jelöltet is elriasztja. Mit lehet tenni? Kivárni, hisz „semmi rossz nem tart örökké. Végül megszépül. Jó az, ha mindent ahogy van, úgy el tudsz fogadni. A baj mindig múló állapot. Nem kell folyton keresni!”
