Ezt nézed:  / Suli / Ütött az órád!

Ütött az órád!

„A csengő a tanárnak szól” – hangzott gyakran a mondat. Persze mindig csak órák végén, de sosem az elején. Ismerős ugye? És arról mit gondoltok, hogy az a csengő hogyan szól?

Merthogy ma már a legtöbb iskolában nem az a hagyományos van, helyette sok helyen különleges iskolai csengők vannak, és mára sokkal gyakoribb is – bár nem feltétlenül népszerűbb vagy közkedveltebb – a dallamos be- és kicsengetés.

Elsőként Andris kollégámat kérdeztem a témáról, aki az általatok nagyon kedvelt Színes rovat vezetője, nem mellesleg a szerkesztőség legfiatalabb tagja. Így közülünk ő rendelkezik a legelevenebb emlékekkel a csengőszóról, lévén nemrég még ő is az iskolapadot koptatta. „Például nálunk az örömóda szólt, de érdekelne, hogy van-e olyan élő ember, akinek bejön a hagyományos csengő?” – kérdezte.

Hát, van. Én. És ezzel lehet, hogy egyedül vagyok, hiszen nem sokaknak jön be, bár a megkérdezettek közül egy ember említette a hátrányait, és többen mondták, hogy ez sem olyan jó. Jómagam, mint aki már évek óta nem koptatja az iskola padjait, nehezen idézem fel, milyen is volt, amikor megszólalt az a bizonyos „mindenki réme” csengő. De azt tudom, hogy most, amikor besétálok egy iskolába, és felcsendül az újfajta dallamos, azt gondolom, hogy szörnyű lehet minden héten, napjában legalább 6-szor meghallgatni ugyanazt a rövid részletet. Úgyhogy tulajdonképpen, ha most belegondolok, én nagyon szerettem azt a hagyományos, hosszan szóló, retró csengőt, csak akkoriban nem értékeltem igazán. A dallamostól, ellenben, a világból kimenekülnék, ha meghallom.  Mondjuk az órán ülve igazából nekem mindegy volt, hogyan szól, csak szóljon már, de talán természetellenes lett volna egy vidám csengőszó kellemes dallammal egy annál kevésbé vidám óra beharangozásaként. De, amikor óra végén hallottam, akkora lendülettel tudott úrrá lenni rajtam a lelkesedés, hogy rögtön el is kezdtem tervezgetni, mennyi mindent fogok csinálni, ha innen végre kiszabadulok.

Szóval én szerettem az enyémet így utólag, és majd több év távlatából, lehet, hogy nektek is így fog hiányozni. Persze mindenkiből más emlékeket hoz elő. De hát ki szereti a csengőt, amikor még neki szól? Mert igazából mindegy, milyen a hangja, a csengő utálatos dolog tud lenni. Mindegy hogyan szól, ha nem akarod, hogy szóljon. Ha becsöngetnek, azért szar, ha meg ki, akkor mindegy miként, csak induljon már. Ismerős lehet az érzés, amikor a szünetben éppen azt az elfelejtett házi feladatot másolod, vagy a barátnőiddel épp Józsit stírölitek a folyosó másik végén, netán a wc-ben szívod titokban azt a szál cigit… akkor elég kellemetlenül érhet a nem várt csengetés. Azért a legjobb mégiscsak az lehet, amikor semmilyen csengetés nincsen, ilyenek például az alternatív iskolák. De egy hagyományos iskolában már az is nagy dolog, és értékelendő, ha bevezetnek valami nem hagyományosat.

Arról kérdeztünk többeket, melyik típusú csengőt preferálják, illetve milyen érzéseket vált ki belőlük? Van, akiből nem sokat, de íme, így nyilatkoztok Ti és mások a csengőről:

Zsófi (14)

Nekünk a „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” zenéje mindegyik csengő. Órák előtt 2 perccel van „menni kéne” (szintén egy zene eleje), ezzel az a vicces, hogy az ötödikesek (8 osztályos gimi) a „menni kéne” előtt 10 perccel ott vannak mindenhol, a végzősök viszont becsengő után 5 perccel indulnak órára, szóval ennek a jelzőcsengőnek már sajnos nem sok értelme van.

Csenge (13)

A mi sulinkban nagyon fura a csengő. A szünetet egy rövidebb dallam jelzi, a becsengetést pedig egy hosszabb. A csengő zenéjét úgy kell elképzelni, mint egyes telefonokon az ébresztő dallamát.  Ha pedig valaki késik, akkor az van, hogy mostanság a mi osztályunkat szeretik szívatni. Egyik barátnőm kemény 40 másodpercet késett, és beírta a tanár azt a 40 mp-et!!! Meg a fiúk közül a balhésabbak késtek 1 és 2 perceket, és azok így be lettek írva. És ezek azért elég dühítőek… szerintem.

Dia (21)

Nálunk 3 évig a sima volt, aztán elkezdték váltogatni a dallamokat, az elég idegesítő volt, de végül kiválasztottak egyet. Aztán egy idő után az is elég idegesítő volt, újra és újra ugyanazt a dallamot hallani. Ez olyan mint, amikor a kedvenc számodat játsszák le százszor, hát azt is megutálod, nem? A rendestől viszont mindig megijedtem. Ez jó volt a dallamosban, hogy nem ijedtem meg, de amúgy annyira nem szerettem.

 

Mesi (13)

Nekem másodikban volt a suliban Fluor Mizu c. száma. Akkor még menőnek számított.

Bence (14)

Nos, én az osztálytársamat szívattam meg, mert nálunk a portás nyomja a csengőt és a csengőt úgy kell nyomni, mintha egy lámpa lenne. Na, én szóltam az osztálytársamnak, hogy kapcsolja már fel a lámpát légyszi, mert nem látok semmit. Az osztálytársam, aki amúgy régebbi haver, nemrég jött a suliba, úgyhogy mit sem tudva arról, hogy az csengő, felkapcsolta, és 45 helyett kb. 40-kor csöngettek ki. : ) Utána jót röhögtünk az egészen. : D

Van, akinek szerencsét és szerelmet hozott a csengő:

Vivi (14)

Van suli csengős sztorim, annyira nem izgi, de hát sulis dolog annyira nem lehet izgi… Az volt, hogy mentem órára, megszólalt a csengő, én meg alatta álltam, és majd’ megsüketültem. Ezért sikítva térdre borultam, közben befogtam a fülem és kiáltoztam, hogy „neee, ezt neee, meghaloook!!!”. És be volt fogva a fülem, és ordítoztam és nem tudtam, hogy a csengő már rég abbahagyta. Minden diák odagyűlt, nevettek, én nem tudtam, mi van, és kérdezte az egyik barátom, hogy mi a baj? Én mondtam, hogy bántott a csengő… ő erre fogta, és lerúgta egy labdával a falról, és azt mondta: ezzel bebizonyítottam, hogy szeretlek? Én erre: De ugye csak úgy, mint barátot? Ő: Nem, én szerelmes vagyok beléd… azóta együtt vagyunk.

Hát nem romantikus?

Az unokahúgaimat is megkérdeztem, mit gondolnak a csengőről? Bár nem középiskolások még, de ők be tudtak számolni a hagyományos csengővel kapcsolatos tapasztalataikról. A kilenc és fél éves Lujzát arról kérdeztem, náluk milyen az iskolai csengő, a nyolc és fél éves Vilmát pedig arról, szereti-e? A válaszok elég cukik.

Lujza (9,5)

Borzalmas. De voltam már olyan iskolában is, ahol dallamos, azt sokkal jobban szeretem. Amikor először idejöttem, azt reméltem, olyan lesz. Ha a dallamos lenne, akkor sokkal nyugodtabb lenne az óra, meg én is. Csomószor tanulunk, és megszólal ez a szörnyű csengő, én meg megijedek. De van, amikor észre sem veszem, mert feladatot csinálok vagy beszélgetek.

Vilma (8,5)

Nem. Például egyszer úgy csengettek be, hogy ott voltunk a csengő mellett és a fülünkbe rezgett az egész. Rossz a hangja, rosszat érzek, mikor meghallom.

Akik pedig már végeztek:

Dávid (19)

Nálunk a hagyományos volt, nem szerettem. De a barátnőm zenetagozatos suliba járt, és nála nem csengő szólt, hanem komolyzene. Az azért jobb.

Zoli (25)

A dallamos tök király lehet, nálunk még nem volt ilyen. Utoljára az előző munkahelyemen a gyártósoron hallottam csengőt.  Mert ott az szólt, amikor kimentek a dolgozók, vagyis a gyártósori munkások szünetre. Szóval nemcsak az iskolában van ám ilyen csengő, hanem a gyárakban is.

Képek: modernfifty.com, mashable.com, giphy.com

Iskolai csengők
Te hogy gondolsz a csengőre?