Ezt nézed:  / Pszicho, szex / Egy barát elvesztése mindig fájdalmas!

Egy barát elvesztése mindig fájdalmas!

Legjobb barátja a legtöbb embernek van, viszont nem mindenki tudja, hogy milyen érzés, ha többé már nem mondhatjuk ugyanazt a személyt legjobb barátunknak. De vajon meddig lehet elmenni egy barátság megtartásáért? Ezt a témát járjuk most körbe. 

Amikor már úgy érzed, hogy megtaláltad a másik feled, hogy van végre egy olyan ember, aki eltűri minden hibádat, akkor nagyon reméled, hogy ez örökké fog tartani. Ahogy a szerelemben is érzed a kapcsolat elején, hogy már többé nem akarod az illetőt elengedni, úgy egy barátság kialakulásánál is érezhetsz hasonlót. Egy barát pótolhat egy testvért is, egy hullámhosszon vagytok, bármit meg tudtok beszélni.

De egy barátság nem csak az örömben létezik. Akkor is viselned kell a barát “kitűzőt”, amikor valami probléma adódik. Amikor őszintén kell vele beszélned, vagy amikor Ő beszél őszintén veled. Egy barátságban is vannak viták, de ha azokat jól oldjátok meg, nem rontanak rajta, hanem még szorosabbá tehetik a kapcsolatotokat. Egy személyes sztori alapján mi most a rosszabbik esetet osztjuk meg veletek, amikor a problémát már nem lehetett megoldani.

A középiskolás évek a legmegfelelőbbek arra, hogy új barátságok köttessenek. Amikor már tini vagy, de még nem nőttél fel teljesen, nyitott vagy az új dolgokra, szívesen ismerkedsz új emberekkel, akiket a szívedbe zársz. De nem mindegy, hogy meddig. Így történt az interjúalanyunkkal is, aki elmondta, hogy a középiskolában ismerte meg az akkori legjobb barátnőjét, akivel már az első évben olyannyira jóban lett, hogy bátran merték kijelenti: legjobb barátok.
“Mint kiderült, nem is laktunk olyan távol egymástól, ezért amikor csak tudtunk, együtt töltöttük az időnket. Tényleg sülve-főve együtt voltunk, mindig volt közös téma, közös bulik, vásárlások, mint egy tipikus legjobb lánybarátság. Volt egy közös fiú barátunk is, akivel szintén teljesen azonosulni tudtunk. Csakhogy ahogyan az lenni szokott, fiú és lány között nem egyszerű a barátság. Rövid időn belül erre is fény derült, ugyanis a közös fiúbarátunk beleszeretett a legjobb barátnőmbe. Ez nyilvánvaló volt, mindketten tudtunk róla, de a lányt nem érdekelte. Addig szította a tüzet, addig játszadozott a fiúval, illetve más fiúkkal is, amíg meg nem jegyeztem neki. Ha a negatív kritikát nem viseljük el, akkor nincs is miről beszélni. Nem csak az örömben és boldogságban kell, hogy barátok legyünk. Sajnos én nem jártam túl jól. Azt hittem, ha őszinte vagyok, azzal jót teszek. Miért kellett erre kiborulnia? Hiszen még örülnie is kellett volna neki, amiért időben figyelmeztettem. Csakhogy ez sajnos máshogy történt. Mint a lejtőn valami, úgy zuhant lefelé a barátságunk. Szépen-lassan kezdtünk eltávolodni egymástól, míg nem az utolsó iskolaévünket haragban és egymástól elkülönülve töltöttük. Mindezt egy fiú miatt. Vagy mert őszinte akartam lenni. Nagyon-nagyon bántott a dolog, és szörnyen sajnáltam, de legalább időben kiderült, hogy nem ő volt az igaz barátom, és valószínűleg ő nem is lesz senkinek, maximum olyannak, aki hasonló kaliberű, mint ő. ”

Ugye, ahogy mondani szokták, idővel ismerszik meg az ember. Mindenki tanul a saját hibájából, ti is remélem leszűrtétek a tanulságot. Sose lehet tudni, kiben mi lakozik, ki hogyan reagál helyzetekre, de a végén minden kiderül.
Válasszatok okosan magatoknak barátot, és csak azt engedjétek igazán közel magatokhoz, akiben a legjobban megbíztok!