Minden gyerek életében előbb, vagy utóbb eljön az a pillanat, mikor önálló életet fog élni. A szülői támogatás pedig háttérbe fog szorulni és inkább az önállóság kerül előtérbe.
Ez ugye egy hosszabb folyamat. Így volt ez Szandi (22) esetében is, aki ma már önálló életet él. Az ő története röviden annyi, hogy 18 éves kora óta él külön a szüleitől, akik kezdetben segítettek az elindulásban, mára azonban a saját maga ura. A számláit maga fizeti, valamint az étkezésről és minden egyébről maga gondoskodik.
A legtöbb gyerek esetében az önállóság a tízes évek végén és a húszas évek elején jön el. Az első lépés a különköltözés, ez lehet akár egy albérlet is, így az önfenntartást hamar megtanulja az ember.
Kezdetben ugyan nem könnyű boldogulni, így volt ez Szandival is, de előbb-utóbb ráérez az ember és már nem kell a folyamatos szülői segítség. Leginkább az anyagi támogatás az, ami fontos az önálló élet elkezdésében. A pénz az egyik fő meghatározója annak, hogy el tud-e menni otthonról a gyerek.
Azonban van egy lelki oka is. Szandi esetében ez elég nehezen ment, ugyanis nehéz elválni attól az embertől, aki felnevelte őt. A kapcsolat ugyan nem szakad meg, csak napi szint helyett heti egyszerire apad, de ez akkor is egy nagy változás. A szülők hiányát nehéz megszokni. Már nem része neki a mindennapi életének. Kikerült egy közegből és most már magának kell helyt állnia az életben.
Valaki ezt a fajta elválást jól viseli, de van, akinek ez kifejezetten nehezen megy és a harmincas éveikre se tudják magukat elhatározni. Egyén kérdése, de egyszer csak eljön ez a pillanat. Furcsa dolog az elválás, de mégis az ember hasznára lesz a későbbiekben. Sokkal önállóbb és céltudatosabb lesz az ember, ha a saját lábára áll. Ugyan nem lesz egyszerű, de ha az ember mellett egy támogató szülő, akkor sokkal könnyebb.
