Év tanára pályázati interjú – határon túl

Rovat

Megosztás

A Középsuli.hu ismét megrendezi Az Év tanára pályázatát, melyben megválasztjuk a 2016-os év legjobb tanárát. Ti beküldtétek nekünk kedvenc tanáraitokat, mi pedig kiküldtünk nekik egy kérdéssort. A válaszok alapján szakértőinkkel együtt kiválasztottuk azokat a tanárokat, akiket az elkövetkező napokban bemutatunk nektek. Idén először a Bethlen Gábor Alapkezelővel együttműködve határon túli magyar pedagógusokat is jelöltek különböző pedagógus szervezetek. Velük is készítettünk interjúkat, s a válaszok alapján közülük is kiválasztottuk a legjobbakat. Közülük lesz lehetőségetek megszavazni a 2016-os év tanárát!

Név: Szórád Endre

Iskola: Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, 24400Zenta

Szak: kémia tanár

Mi motiválta, hogy a tanári pályát válassza? Mennyi ideje tanít?

Az oktatással viszonylag nagyon fiatalon kerültem kapcsolatba. Eredetileg vegyészmérnöki diplomával az egyetemi évek után 1986-tól másodállásban kezdtem vegyipari szaktantárgyakat tanítani Magyarkanizsán a középiskolában. Mindenki életében van egy sors forduló pont, nekem ez  2005/2006-os iskolaév. Ekkor kerültem még közelebbi kapcsolatba az oktatással. Több, mint 20, iparban eltöltött munkaév után, a zentai Stevan Sremac Általános Iskolában fizikát és kémiát kezdtem tanítani. Természetesen nem a „városi” iskolák egyikében, hanem Felsőhegyen a Csokonai Mihály Munkaegységben. Nagy kihívás volt ez akkor számomra. Hogy miért váltottam? Úgy éreztem, sokkal jobban tudom magamat hasznosítani, nagyobb haszon van belőlem, mint az iparban. Azt a rengeteg tudást, amit én a középiskolában valamint az egyetemen kaptam, bűn lett volna ha nem adom tovább.    Nekem nagyon jó tanáraim voltak a gimnáziumban, nagy útravalót kaptam tőlük és úgy éreztem nem  tarthatom magamban az ott megszerzett tudást. Nem csak tudást kaptunk, hanem emberségre is tanítottak, neveltek bennünket.

Olyan közegbe kerültem, ahol a diákok nagyobb részének nem volt éppen erős oldala a tanulás. Sokan közülük az általános után inkább szakmát tanultak és zömmel három éves középiskolában folytatták tanulmányaikat. Viszont rendkívül érdeklődő, olyan igazi “dolgos” gyerekekkel találkoztam. Olyan gyerekkel találkoztam, akiknek volt valamilyen munkaszokásuk, rendkívül kíváncsiak voltak és minden érdekelte őket. Falusi iskola lévén évfolyamonként egy felsős tagozattal, nem nagy létszámmal valójában tehetséggondozást végeztek az ott dolgozó kollégák. Mindenki ismert mindenkit, testre szabottan foglakozhattunk a diákokkal. Ekkor én sem, de talán a tanulók sem voltak tisztában ennek előnyeivel.

2007, ismét mérföldkő. A Csokonaiból a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégiumba kerültem, olyan iskolába ahová válogatott diákok jutnak be és a matematikai tagozaton szinte mindenki kedveli a természettudományokat. Itt nem kellett kétszer mondani valamit, ha  kémia kísérletről volt szó.

Ekkor már szükségét éreztem annak, hogy továbbképezzem magamat is. Beíratkoztam az újvidéki Természettudományi-Matematikai Kar tanárképző szakára, ahol kémia tudományok master képesítést szereztem (MSc). Ugyanakkor elvégeztem a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Pedagógiai Tanszék,  A tehetségfejlesztés pszichológiai kérdései című továbbképzési programot is.
Milyen módszereket tart a legmegfelelőbbnek és melyeket alkalmazza az órákon?

A kémia tanárnak egy kicsit könnyebb a helyezete, mivel kísérletekkel könnyen megnyerhetők a tanulók a tantárgynak. Ezért én megragadok minden alkalmat és helyet ahol népszerűsíthetem a kémiát, nem csak tanórán, hanem azon kívül is. Hisz minden kémia, ami körül vesz bennünket, kémia az életünk és a jövőnk.

Nagyon lényeges, hogyan vezetem be a tantárgyat. Szeptember hónapban, amikor megérkezik az új generáció, nem a nehezebb résszel, nem a száraz elmélettel kezdem azonnal. Élnék a Kutató Tanárok Országos Szövetsége elnökének szavaival, aki azt mondta egy tanári továbbképzésen, hogy – idézem – : „Sokkold a gyerekeket kísérletekkel!” Egy másik neves szakember ezt a következőképp fogalmazta meg: „Be kell etetni a gyerekeket”. Nagyon nehéz a mai diákokat elcsodálkoztatni. Rengeteg más fajta inger éri őket. Ugyanakkor igénylik a bemutató kísérleteket, kíváncsiak. Ha pedig még be is vonom őket a munkába, a kutatásba, a siker nem marad el. A kémia „sava-borsa” a kísérlet, nélküle nem lehet tanítani hatékonyan a tantárgyat. Ez persze rengeteg plusz munkával jár. A kísérletet elő kell készíteni és ehhez nem elég az 5-10 perces szünet. Fizika és kémia tanárok nagyon megérdemelnének közösen legalább egy technikust, akik besegítenek az előkészületekbe. Abban bízom, hogy ezt belátja egyszer majd az Oktatási Minisztérium is. Addig pedig marad az órák előtt vagy után az előkészítés. Ami pedig nem fér bele a tanórába, marad a délutáni foglalkozásra, a szakkörre.

A GENIUS – a tehetséges diákokért mozgalom rendezvényein belül (Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete) több éven keresztül a Fizika-kémia Tehetséggondozó Diáktábor előadója és műhelymunkák vezetője vagyok. A szolnoki Curie Oktatásfejlesztő és Tehetséggondozó Alapítvány és a Magyar Tehetséggondozó Társaság kémia és környezetvédelmi szekciójával karöltve már hosszú évek óta szervezem a Curie kémia emlékversenyt a Vajdaságban magyarul 7 – 12. évfolyamos tanulók számára, és kísérleti bemutatóval többször vettem részt a döntő programjában Szolnokon. Folyamatosan részt veszek a zentai Pro Scientia Naturae Alapítvány valamint Éld az életed! civil szervezet által szervezett természettudományos rendezvényeken, ahol aktív szerepet vállalok és foglakozok a tehetség ígéretekkel kémiából.

        „Tudományok Útja – Tudomány-népszerűsítő rendezvény – 2013., 2014., 2015., 2016.  „ sorozaton, melynek célja a tudomány népszerűsítése – látványos tudományos kísérletekkel, interaktív programokkal, kiállításokkal, kreatív műhelyekkel és más tudományos érdekességekkel hívom  fel a diákok figyelmét a kémia szépségére.

          A Pro Scientia Naturae Alapítvány tehetségsegítő tevékenysége és az óbecsei Than Emlékház nyújtotta autentikus helyszín lehetővé tettek egy specifikus tehetségsegítő tábor, a „Than Emléktábor„ megszervezését 2015 őszén. A foglalkozások vezetését többéves szakmai és tehetséggondozói tapasztalattal rendelkező oktatókra, szakemberekre bízták, így a kémia foglalkozásokat  én vezettem.

Nemzeti Tehetség Program keretén belül, a Vajdasági Tehetségsegítő Tanács a Tehetséghálózat elnevezésű rendezvénysorozatán Szabadkán, melyen nyolc Tehetségpont  tehetségígéretei vettek részt ami egyben a  Tehetségpontok tehetségfejlesztő szakmai találkozója volt a természettudomány területén, a kémia iránt érdeklődő diákok számára foglalkozást szervezek kémiából.

A lelkesedés az egyik legalapvetőbb tényezője annak, hogy egy gyermek az iskolában érdeklődéssel figyelje, és könnyebben megérthesse az új természettudományos ismereteket, ha már óvodás korban elkezdünk közösen kísérletezni és a tehetségígéreteket azonosítani.  Ennek szellemében „ A Tudomány hete„ rendezvény keretében az óbecsei Labud Pejović  iskoláskor előtti intézmény óvodásainak 2016. februárjában interaktív foglalkozást tartottam kémiából.

          A Kutatók éjszakája rendezvénysorozaton, melynek egyik támogatója a Vajdasági Tehetségsegítő Tanács, kísérleteimmel nagymértékben hozzájárultam a természettudományok szélesebb körben való megismertetéséhez, megszerettetéséhez és a tehetség ígéretek érdeklődésének felkeltésével a természettudományok iránt. Több általános iskolákba eljutottam kísérleteimmel 2015. őszén (Topolya, Bácskossuthfalva, Bezdán, Hajdújárás, Nagykikinda), hogy azok a diákok is részesei lehessenek annak az élménynek, amelyet a természettudományok látványos és szórakoztató oldalának megismerése jelenthet számukra, akik nem vehetnek részt a Kutatók éjszakája programjain.   Sikeresen szerepeltem az MTV által is közvetített „Science on Stage” vetélkedőn, és már két alkalommal voltam tagja a magyar csapatnak az európai megmérettetésen (Koppenhága, Varsó) és mutattam be kísérleteimet.

          2009 óta rendszeresen megszervezem  Zentán a Kárpát-medencei kémiatábort. Erre vagyok talán a legbüszkébb, amikor a kémiát kedvelők színe java Zentán tartózkodik egész Kárpát medencéből. Tanári kézikönyvet is írtam Tehetséggondozás a Kémiaoktatásban címmel.

Mennyire tartja fontosnak a jó tanár-diák viszonyt?

Ha megkérdezik, hogy miért választottam a kémiát, erre azt szoktam válaszolni, hogy a példás tanárok mellett, a kísérletek vonzottak, lenyűgöztek.  A korszerű gondolkodást nem nehéz elsajátítani. Lépést kell tartani a kor szellemével, amire kiváló alkalmak a tanári továbbképzések. Arról is meg vagyok győződve, ha a tanár szereti saját tantárgyát és nem nyűgnek érzi a mindennapi teendőinek elvégzését, akkor azt lelkesedéssel teszi. Ezt nagyon gyorsan megérzik a diákok is. Szinte átviszem rájuk a tantárgy iránti lelkesedést. Miután jobban megismerem diákjaimat, kialakul egy kölcsönhatás, amikor mindkét irányban működik a motiváltság. Az első lépést mindenképpen nekem, nekünk, tanároknak kell megtennünk. Ha kialakul a kölcsönös bizalom, olajozottan fog működni a gépezet, nekem már csak irányítani kell a folyamatot. Egyébként ez a gondolat, miszerint mágnesként vonzom magamhoz a diákokat, egyik tanítványomtól ered, aki saját maga fogalmazta meg a rólam írt ajánlólevelében a Mentor Magazinnak.

A jövőben milyen változtatásokat szeretne véghez vinni? ( továbbképzések, módszertani változások stb.)

Oktatási rendszerünk válságban van, sokszor nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Perifériális dolgokkal foglalkozik, a lényeges dolgok felett pedig elsiklik. Tantervek nincsenek összhangban, sokszor nincs is megfelelő tankönyv, vagy már befejezi a generáció az évfolyamot, a tankönyv pedig még nyomdában van. Gyökeresen meg kell reformálni az oktatási rendszert, ehhez átfogó és főleg átgondolt stratégiára van szükség. Szeretném ezt az űrt pótolni, akár  tankönyvek, feladatgyűjtemények írásával .
Ön szerint egy tanárnak a tanításon túl milyen feladata van a diákokat érintően?

A tanárok minden szava, minden mozdulata nevel azon a színpadon, amelyet katedrának neveznek. A pedagógusoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy felkeltsék a diákok érdeklődését, amivel sokszorosára növelhetik az ismeretek befogadásának hatékonyságát. Ez csak kölcsönös bizalom kérdése. A feladat nem könnyű, a pedagógusoknak manapság számtalan vetélytársuk is akad. Úgy látom, hogy a tanítás feltételeinek módosítása is egyre nagyobb kihívás elé állítja a pedagógusokat. A természettudományos tárgyak nem tanulhatók meg pusztán könyvekből, kísérletekre van szükség az órákon, sőt maga a természettudományos oktatás is ezek segítségével újítható meg. A fizika, a kémia és a biológia ugyanazt a természetet írja le, csak más nézőpontból, más fogalmakkal, és ez a sokszínűség teszi a természettudományos tárgyakat érdekessé.

Pedagógusként mit tekint a legnagyobb sikerének?

Amikor sikerül a diákjaimat elindítani valamelyik természettudományos pályán az nagyon jó érzés, mindent kárpótól. Nagyon sok vegyészt, orvost, mérnököt, tanárt  indítottam el a pályán. Amikor diákjaim kinőnek tudásban és volt diákom pl. tanárkollégaként ül mellettem a tanáriban az egy semmivel sem összehasonlítható jó érzés. Szinte megújulok és energiát gyűjtök a további munkámhoz. Mert  nem volt értelmetlen munka. És ez így van rendjén.

Melyek a tanári pálya legnehezebb pillanatai?

Számomra valahogy legnehezebb pillanatok, amikor a végzős diákjaim elballagnak. Pillanatnyilag üresnek érzem napjaimat, Persze ez nem sokáig tart, mert jön szeptember, jön az új generáció. Még soha sem történt meg velem az, hogy a ballagó osztály után pihentem, hanem mindig vállaltam azonnal az új osztályt, osztályfőnökséget. Nagyon jó kapcsolatot ápolok volt diákjaimmal, osztályaimmal, mint osztályfőnök. Minden nyáron találkozom velük, nem ismerjük az öt,  tíz eves osztálytalálkozó fogalmát. Összejövünk egy alkalmas helyen, általában a Tisza parton, főzök nekik egy bográcsost és megbeszéljük az elmúlt egy év történéseit.
Hogyan reagálhat egy tanár a kínos helyzetre?

A tanár viselkedése iskolában, és azon kívül is meghatározó tényező. A tanár nem csak oktat, hanem nevel is, és nem csak délelőtt vagy délután, hanem a nap 24 órájában. Nevelni csak személyes példamutatással lehet, és ha mindezt a tanár odaadással teszi, kedveli a munkáját, szereti a diákjait, akkor ez többé nem teher számára. Nekem még kínos helyzetre nem volt példa de ha  még is előfordulna, higgadtan, átgondolva, türelemmel,  figyelembe véve a másik felet is, minden probléma megoldható.

Ha végeztél a cikkel, nézz bele legújabb epizódunkba!

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Kövess minket!

75,534RajongóLike
173,768KövetőKövess be
143,000KövetőKövess be
347,000FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb

Insta