Az evésnek, csakúgy, mint a dohányzásnak, van az örömszerzésen kívül egy olyan funkciója is, hogy segítségével könnyebben levezethetjük a felgyülemlett feszültséget. Az a mozdulatsor, amely egy tábla csoki kicsomagolásához és elfogyasztásához kötődik, csakúgy, mint amely egy cigaretta meggyújtásához és elszívásához kapcsolódik, megnyugtatóan ismétlődik, és ezek a pótcselekvések elterelhetik a figyelmünket a szorongásunk aktuális okairól.
Sokan ismerhetjük azt az érzést, amikor egy hosszú, fárasztó, és nem túl jól sikerült nap után hazaérve semmi másra nem vágyunk, csak arra, hogy valami finomságba fojtsuk bánatunkat. Ilyenkor azt érezhetjük, olyan pocsék volt az a nap, hogy muszáj valahogy feldobni, ennyi rossz után igazán megérdemlünk egy kis kényeztetést. Persze nyilvánvaló, hogy ilyenkor a legritkább esetben álmodozunk egy kis zöldségről vagy teljes kiőrlésű csemegéről, hanem valamilyen szénhidrát után epekedünk, ami nem csak nagyon finom, de utána úgy is érezhetjük, hogy majd kidurranunk, annyira tele vagyunk. Vagyis nem maradt már bennünk hely a negatív érzéseknek, szorongásnak vagy frusztrációnak…
Mivel ez egy olyan feszültségkezelési módszer, ami gyorsan hat és meglehetősen könnyen elérhető, ráadásul legális is, hamar berögzülhet. Vannak olyanok, akik egy idő után már nem is keresnek más alternatívát egy-egy megterhelőbb helyzet kezelésére, és a stresszel való megküzdésre. Ilyenkor az evés már elveszítheti azt a funkcióját, hogy egy szükségletet elégítsen ki, és nem függ össze az éhségérzettel, következésképpen nem is marad abba a jóllakottság megjelenésével.
Azoknál jelenik meg ez a vigasztaló evés leggyakrabban, akiket gyermekkoruktól kezdve erre neveltek. Sok családban ugyanis az étel volt a legfőbb jutalom, azaz, ha a gyerekek valami jót csináltak, akkor azért valami finomságot kaptak cserébe elismerésül. De ugyanígy, a táplálék a büntetés eszköze is lehetett, tehát például édességmegvonásban részesülhetett az a gyerek, aki valami rosszaságot követett el.
Az érzelmi evés azon túl, hogy csak a probléma megkerülését segíti, de a vele való szembenézést nem, egyéb problémákat is okozhat. Nyilvánvaló, hogyha valaki rendszeresen különböző kalóriadús finomságokkal vigasztalja magát, az előbb–utóbb elhízáshoz is vezethet. Ez pedig egy olyan szempont, amit érdemes a különböző fogyókúráknál is észben tartani. Vagyis egy diétás étrend és egy karcsúsító edzésterv önmagában kevés, ha figyelmen kívül hagyjuk a hízás lelki hátterét.
(kép: http://www.huffingtonpost.com/)
