Ezt nézed:  / Hírek / Suli / Ezeket a könyveket még van időd elolvasni a téli szünetben!

Ezeket a könyveket még van időd elolvasni a téli szünetben!

A szünetben, szünet után, akármikor – ezek azok a könyvek, amik el tudnak csenni az internet elől.

1. Paula Hawkins – Lány a vonaton

Forrás: moly

 

Rachel minden reggel ingázik, minden alkalommal ugyanarra a vonatra száll fel. Egy olyan sorompónál szoktak megállni, ahonnan rálátás nyílik a hátsó udvarokra. Olyan sokszor látja az ott lakó embereket, hogy úgy érzi, kezdi ismerni őket. Nevet is ad nekik: Jess és Jason. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra…aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovább halad, de ennyi elég.

Forrás:giphy

 

A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

2. Andy Weir – Artemis

Forrás: moly

 

Az ember élete kemény az Artemisen, a Hold első városában, hacsak nem vagy gazdag turista vagy milliárdos. A sci-fi történet főhőse Jazz Bashara, egy bűnőző. Lehetősége adódik a tökéletes bűntény elkövetésére, amely akkora nyereséggel kecsegteti, hogy képtelenség számára a visszautasítás gondolata. A lehetetlen végrehajtása azonban még csak a kezdet: ráébred, hogy egyenesen egy összeesküvés kellős közepébe csöppent, amelynek célja nem kevesebb, mint átvenni a hatalmat egész Artemis fölött. Ha pedig túl akarja élni, bele kell mennie élete legbrutálisabb játszmájába, olyan tétekkel, amelyek már egyáltalán nincsenek az ínyére. Tudományos alapok, humor, izgalom és akció – garantált szórakozás. A könyv jogait már a 20th Century Fox meg is vásárolta.

Forrás: giphy

3. Jo Nesbø – Szomjúság

Forrás: libri

 

Harry Hole a három éve visszavonult nyomozó már csak tanárként dolgozik, ám kap egy fülest – a rendőrfőkapitány hozzá fordul egy brutális gyilkosság ügyében… Mindössze két nyom van, amelyen elindulhatnak: az áldozat nyakán lévő sebekben talált rozsda- és festékmaradványok, illetve, hogy a társkereső oldalak rendszeres vendége volt.

Harry azonban valami mást is lát. Valamit, ami megragadja a figyelmét, és arra ösztönzi, hogy mit sem törődve a kockázattal újra a nyomába eredjen a gyilkosnak, aki egyszer már túljárt az eszén…

Forrás: giphy

4.Tóth Krisztina:Pixel

Forrás: irodalmijelen

 

Pixelekből épül fel – mondhatnánk. Egy fejezet- egy testrész neve, a regény egészében pedig ez egy képpontnak felel meg. A szövegnek átvitt és a szó szoros értelemben is megformált teste van. Karakterek ütköznek kuszált térben és időben, szokatlan titkok, tüdőt csiklandozó humor, összefüggések és furcsaságok itatják át ezt a zseniálisan szórakoztató rövid olvasmányt.  Felépítése miatt, ha kezedbe veszed ezt a könyvet, akármikor becsukhatod – ha tudod!

Kedvencem, a “nyak” történetét ajánlom nektek:

“– Anyu, ne hülyéskedj már, nem vagy öreg egyáltalán! – A nő a
próbafülkék előtti folyosón állt és próbálta visszatuszkolni az anyját.
A karjukon ruhákkal várakozó németek értetlenül nézték őket, az
idősebb nő meg csak rázta a fejét, hajthatatlannak tűnt. Nem az volt a
baj, hogy megpillantotta magát hátulról a dupla tükörben. Hogy
meglátta a széles hátba bevágó melltartót, a kopott, ősz hajat. Lehetett
volna ez is a baj, de nem. Még csak nem is az bántotta, hogy a lánya
fizetné a ruhákat: hiszen a lánya jól keres, a német férj is szívesen
vesz időnként egy-két holmit az anyósának. Egész más történt. Az
idős nő a próbafülkében hirtelen rájött valamire, és nem beszélhetett
róla. Lángolt az arca, de nem mondhatta meg, miért. Nem mesélhette
el a lányának a nyak történetét.
Hetvennyolcban járt életében először Nyugaton. Utána se sokszor,
de az a legelső alkalom emlékezetes maradt. Ulmba hívták meg egy
konferenciára. A lányok még kicsik voltak, a férje vigyázott rájuk.
Nem volt szokás, hogy az orvosok magukkal vigyenek egy röntgenes
tanársegédet, főleg nem egy ötnapos nyugati kongresszusra. Sejtette,
hogy a főorvos intézte el az utat, és azt is sejtette, hogy akar tőle
valamit.
Amikor este a szállodafolyosón összetapadtak, tudta, hogy vele fog
menni a szobába. Mind a ketten ittak előtte, ő elég rosszul bírta.
Szédelegve borultak az ágyra, hajnalig szeretkeztek, aztán az orvos öt
körül hirtelen kijózanodva távozott, mint akit beteghez hívtak.
A nő csak nyolc körül kelt fel. A fürdőszobában észrevette, hogy a
férfi kiszívta a nyakát. Soha nem fordult még elő vele ilyesmi, izgult,
hogy vajon három nap alatt eltűnik-e majd a folt. Megreggelizett a
szállodában, aztán zsebében a napidíjjal elindult a városba. Egy
nagyáruház női konfekcióosztályán kötött ki. Az átszeretkezett éjszaka
és az előtte álló üres délelőtt felszabadította, és nem érezte a
szokásos, hirtelen rátörő lelkifurdalást, ami mindig elfogta,
valahányszor magának készült vásárolni valamit.
Egy piros, kivágott ruhával lépett be a próbafülkébe. Otthon sose
választott volna magának ilyen feltűnő darabot, de ott, akkor azt
képzelte, hogy hordani fogja. Látta magát a tükörben, és egy olyan nő
égszínkék tekintete nézett vissza rá, aki igenis járhat még néhány évig
pirosban.
Oldalra fordult, hogy úgy is szemügyre vegye a ruhát, és akkor
meglátta a fogason a kendőt. Valaki ott felejthette. Piros-kék
selyemkendő volt, valami felirattal. Soha életében nem lopott még
semmit: ezt se akarta elrakni, egyszerűen csak felpróbálta. Jól állt
neki, és pont eltakarta a foltot a nyakán. Levette, feldobta a fogasra,
hogy ha vissza találna jönni a tulajdonosa, akkor megtalálja. Éppen
készült kilépni, amikor heves szívdobogás tört rá és örvénylő vágy,
hogy mégis elrakja. A piros ruhához való selyemkendőt. Felnézett a
fülke plafonjára, mintha attól tartana, hogy fentről nézi valaki, aztán
begyűrte a kendőt a táskájába. A kasszánál az volt az érzése, hogy a
pénztárosnő átlát rajta, hogy mindjárt rámutat a retiküljére, és
előveteti vele. Vagy odaugrik hozzá egy vevő, és számon kéri, hova
lett a próbafülkéből a selyemkendő, amit ott felejtett. De rá se nézett
senki, amikor fizetett, utána se fordultak, amikor kezében a zacskóval
kilépett az üzletből. Csak lefelé, a mozgólépcsőn csillapodott a
szívdobogása.
Délután a kongresszuson felvette a piros ruhát a kendővel és
levetítette azt a diasort, ami a tulajdonképpeni előadás volt. A kendő
kiemelte a ragyogó kék szemét. A főorvos németül mondott egy
hosszabb szöveget, amit ő nem értett, de úgy érezte, mindenki a
melleit bámulja, és a két gyerek ellenére még mindig kívánatosnak
tartják.
Este is magán hagyta a kendőt a vacsoránál, aztán engedte, hogy az
orvos megint bekopogjon hozzá, és megismétlődjék az előző éjszaka.
Most, huszonkilenc évvel később, amikor ruhákat próbált, hirtelen
elbizonytalanodott, és elfogta a szokásos szorongás, hogy minek ez az
egész. Lehámozta a kényelmetlenül feszülő blúzt, és átment a
lányához a szomszéd próbafülkébe. Elrántotta a függönyt, belépett. A
lány épp egy pulóvert próbált, a pulóverből szólt ki, hogy te vagy az,
anyu? Aztán kibukkant felül, de nem a szőkére festett haja jött elő,
hanem valami fényes anyag. Az anyja először azt hitte,
belegabalyodott a kombinéba. Aztán látszott, hogy egy kendő van a
fején, az arcát is beteríti, mint valami fátyol. Lehúzta a fejéről a
selyemkendőt, és visszatette a fogasra, ahol két másik ugyanolyan
lógott. – Mindenhová tesznek ilyet – magyarázta –, legalábbis a jobb
helyeken. Azért, hogy a vevők ne kenjék össze a sminkkel a ruhákat,
amikor próbálnak.
Az öregasszony szó nélkül fordult ki a fülkéből. Eszébe jutott,
ahogy hetvennyolcban ott állt a pódiumon az áruházi kendőben, és
már biztos volt benne, hogy mindenki látta, honnan van. Rajta volt a
kendőn a piros-kék csík, ugyanaz, ami a cég reklámszatyrain. És most
már arról is meg volt győződve, hogy a lopott kendő alatt látták a lila
foltot is, a lopott szerelmet, sőt, az otthon hagyott férjet is a két
kislánnyal; mint ahogy ő is mindig látta a röntgenképeken azt, amiről
a betegnek még fogalma sem volt.
– Nem kell nekem semmi – mondta fáradtan a lányának, és
átverekedte magát a várakozókon, mint a kórházfolyosón szokta, ha
ment a lelettel, és nem akarta, hogy a hozzátartozók megszólítsák.”

 

Forrás:giphy

5. Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

Forrás: moly

 

” Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.
– Köszönöm…”

 

Forrás:giphy

 

Már a nyitány is humort csepegtet felénk, „Az elveszett cirkáló”  kapitánya, Piszkos Fred mindent elkövet azért, hogy fiát trónörökösként méltó helyére ültesse. Fülig Jimmy is feltűnik, aki bár Fred régi ellenlábasa, most mégis malmára hajtja a vizet mint “beugró” trónörökös – pedig szíve szerint csak kedves csontnyelű kését keresi, amit véletlenül mindig valaki hátában felejt. Izgalom, csattanós humor, kaland, vagány köntösben.

Ezeket a könyveket még van időd elolvasni a téli szünetben!
Te olvasol valamit a szünetben?

Borítókép:metapicture