A csoportelső magyar válogatott igazi meglepetése a labdarúgó EB-nek. A nyolcaddöntőbe jutó hazaiaknak itthon és a lyoni stadionban tíz-, sőt, százezrek drukkoltak. A portugálok elleni bravúros döntetlen egyik legszebb gólját a 37 éves Gera Zoltánnak köszönhetjük, aki életútjával szépen példázza azt, hogy igazán mélyről is lehet igazán magasra jutni. Igaz, nem árt hozzá a tehetség és egy kis szerencse sem.
Gera nem titkolta, milyen nehéz volt a gyermekkora. A pécsi szélső édesapja postás volt, édesanyja pedig a helyi sörgyárban dolgozott. Jó eredménnyel végezte az általános iskolát, csocsóztak, biliárdoztak társaikkal. A foci is kedvelt időtöltésük volt a fiúknak. “Mivel picit kilógtam a többiek közül, mindig úgy osztottuk el a csapatot, hogy a leggyengébb csapatba kerüljek.” – mondta Gera az Origo-nak 2008-ban.
Zoli problémái akkor kezdődtek, amikor nagyobb fiúk hatása alá került, akik dohányoztak, csavargásaikról, éjszakai betörésekről dicsekedtek a kisebbeknek. “Meséltek nekünk, hogy milyen jó dolog, hogy cigizhetnek, bárhova elmehetnek, és közben senki sem parancsol nekik. Úgy éreztük, végre felvilágosítottak minket, végre tudjuk mi a jó” – emlékezett Zoli, akit a szerencsejáték világába is belekóstolt. Függővé vált. Egy idő után nem csupán a zsebpénzét játszotta el, hanem meglopta a szüleit is.
Szülei válása után Zoli az apjához került, és ekkoriban már nem csupán cigizett és játszott, hanem ivott és szipuzott is. Garami József, a PMSC ifiedzője próbált segíteni Zolinak, átvitte másik iskolába, igyekezett odafigyelni rá. Az ekkoriban már ismét édesanyjával élő tehetséges fiú azonban már elindult a lejtőn. “Ekkor gondolkodtam el azon, mi az élet célja, mi akarok lenni. Az volt bennem, hogy én bűnöző leszek, egy igazi maffiózó, akitől mindenki retteg, aki betörésből és verekedésből él meg” – mondta Gera Zoli, aki ekkorra már letett arról, hogy focista legyen, pedig egy NB1-es meccsen járva úgy érezte, neki a pályán lenne a helye. De ezt elszúrta, erről lekésett…
Zűrzavaros életet élő édesapja egy nap mégis eljött Zoliért a kaszinóba, és hazavitte. A bartánőit állandóan cserélgető férfi ekkoriban találkozott a Hit Gyülekezetével, és megérintették az ott hallottak, ám ekkoriban még nem érezte magáénak a boldog, kiegyensúlyozott emberek világát. Nem volt hozzászokva ehhez a gondolkodásmódhoz. Ám valamit elindított benne ez a tapasztalat, és visszatért a gyülekezetbe.: “Az istentisztelet most még jobban tetszett, és a végén azt javasolta apám, hogy térjek meg az Úrhoz, és fogadjam be a szívembe Jézus Krisztust. Nem tudtam, mit jelent megtérni, ezért apámtól megkérdeztem, mi az. Ő elmondta, hogy bánjam meg a bűneimet, és fogadjam el Jézus Krisztust megváltómnak”
Zoli szép lassan visszatért az iskolába és az edzésekre.
“Őszintén elmondtam Istennek, hogy sikeres focista akarok lenni, hogy meglássák az emberek, hogy van kiút abból az életből is, amit én éltem, és hogy mások számára is van még remény.”
Amikor elkezdett a Kinizsiben játszani, még hihetetlenül le volt soványodva, fájtak az ízületei, rossz volt az erőnléte, ám ő szép lassan felküzdötte magát. Játszott a Pécsi MFC-ben, a Fradiban és a West Bromwich Albion és a Fulham angol csapatban is. Angliában csak mint a “Magical Magyar” emlegették. Lothar Matthaus szerint
“Zoltán ösztönös tehetség, a jelenlegi magyar labdarúgás legnagyobb kincse. Olyat tud a labdával, amit nem lehet megtanulni.”
Kép:blikk.hu
