Rózsaszín köd, és ami mögötte van
Véget ért a nyár, s Imola arra tért vissza az iskolába, hogy minden osztálytársa párra talált. A nőfaló új skalpot gyűjtött be, padtársa az ő egykori titkos szerelmével keveredett romantikus viszonyba, míg legjobb barátnője egy felsőbb éves fiúval várta a tantermük előtt kézen fogva.
– Hát te nem cserkésztél be senkit a nyaralás alatt? – kacsintott rá a lány, mire ő bosszús képet vágva fordított hátat. A folyosón masírozó gólyákat leste, hátha lát egy ismerős arcot, de senkiben sem fedezte fel rég látott ismerősét. A következő pillanatban viszont megrázkódott, mintha villámcsapás érte volna: egy fiú haladt el előtte, magas, kék szemű, szőke, mint a mesében. Imola érezte, már látta valahol, legmélyebb álmaiban, s amikor a herceg kedvesen mosolygott felé hirtelen jött zavarát látva, ő remegő kézzel kapott a szívéhez, hogy Cupido nyilát kirántsa belőle.
Imola büszkén mesélte barátnőjének: végre ő is szerelmes! Ha tudta volna, hogy érzései messze esnek ettől, bizonyára nem dicsekedik vele. De mégis miből jöhetne rá, hogy saját magát is ámítja?
Meglátni és megszeretni
A fiút életében először látta, akkor is csak egy pillanatra. Jóképűnek találta, ez tény, viszont ez vajmi kevés ahhoz, hogy azt mondhassa: őrülten szerelmes. Hiába gondolja mosolyából, hogy a világ legudvariasabb, legkedvesebb sráca, csak rávetíti ezen tulajdonságokat. Legfeljebb érdeklődését keltheti fel a külső iránti vonzalom, ám érzéseit a mögöttes tartalom mélyítheti el. Egy beszélgetés, közös élmények – amikor már nem egy arcot imád, hanem magát az embert.
Két tűz között
Nehéz helyzetbe kerül az, aki két személybe habarodik bele egyazon időben. Ketten varázsolták el, és nem tudja, kit válasszon. Melyikük a Nagy Ő? Kiábrándító a válasz: egyik sem. Ha valamelyiket igazán szeretné, nem szeretné mellette a másikat. Ezért egyikük iránt sem szerelmet érez, hanem csak szimpátiát. Persze ha választ a kettőből, és csak arra az egyre koncentrál, még megeshet bármi – bár valószínűbb, hogy egy nevető harmadik felbukkanása lesz a döntő.
„Szép a vállad, ráborulhatok?”
A szakításnak különböző fázisai vannak: lányoknál napokig tartó zokogás, a volt barát követése, fiúknál bulizás ezerrel – az utolsó stádium azonban mindkét nemnél megegyezik. Ez a felejtés, egy másik szerelemmel. Hirtelen betoppan az életükbe valaki, aki egy fokkal szebb az ördögnél, kedves, és mindenben az ellentéte az exnek – hát nem ő a tökéletes szerelem? Másnak biztosan. Ezúttal viszont ezek a váratlan fellángolások csak gyógyírnek kellenek, vigasznak. Pár hét után pedig menesztik őket a „Maradjunk csak barátok”-szöveggel. Nem, ez nagyon nem szerelem.
Ha nincs ló, jó a szamár is
Pedig ez a kedves vigasztaló úgy hasonlít az exemre. Ugyanaz a szem, ugyanaz a felzselézett haj, és még focizik is, mint a volt kedvesem – erősködsz érzéseid őszintesége mellett. A szakítást követő gyors párválasztásnak ez a másik hátulütője: amikor még nem felejtette el az ember előző párját, s őt keresi mindenkiben. Aztán talál valakit, akiben felfedezi. Biztos, hogy önmagáért szereti ezt a hasonmást?
Lelki társak
– Annyira szeretlek! – sóhajtott fel a fiú, majd csókot lehelt a poszterről mosolygó énekesnő szájára. A téves szerelmek legtipikusabb példája ez. Amikor a kamaszt sosem tapasztalt érzés keríti hatalmába. Vele álmodik, már ha képes elaludni, annyira felkavarja, és mindent képes lenne megtenni, hogy találkozhasson az imádottal. Korábbi írásomban taglaltam ezt a témát, a cikkben bemutatott pár történet a tökéletes példa rá, hogy egy sztár iránti szerelem nem szerelem. Mindenki máshogy éli meg: ki ártatlanul rajong, gyönyörködve egy poszterben, ki pedig éhes vad módjára ered a híresség nyomába.
Ne siettesd a szerelmet, s ne generálj magadnak az újdonsült párokra irigykedve. A mindent elsöprő, nagy szerelem hívás nélkül kopogtat – te pedig gondolkodás nélkül nyitsz majd neki ajtót, jól tudva, hogy ő az.
– Segítsünk, Imola? – pillantottak osztálytársai a mellkasát tapogató lányra.
– Csak a szerelem… Ámor engem is eltalált – lehelte, továbbra is azzal bajlódva, hogy megszabadítsa szívét a szerelem nyilától.
– Azt meghiszem – nevetett rá egy fiú – de úgy látom, az eszedet is elvette. Mi lenne, ha végre kiszednéd azt a blúzodba akadt fenyőágacskát?
Szöveg: Fekete Fanni
Képek:itsfunny.net, weheartit
