A kérdésről akár tanulmányokat is lehetne írni. Ez ugyanis egy nagyon érdekes kérdéskör, ami eléggé jellemző a mai társadalomra.
Tizenéves korosztályban az a jellemző, hogy mindenki szeretne egy kicsit felnőttesebb lenni. Szeretné, ha komolyabban vennék, valamint ne nézzék gyereknek. A serdülőkornak ez az egyik problémája. Vannak bizonyos eszközök, amikkel ezt jobban ki lehet fejezni, úgy mint a ruha, lányok esetében a smink…stb. Mindenki szereti, ha ugyanúgy kezelik őt is, mint mindenki mást, nem nézik már gyereknek, mert tulajdonképpen nem az, de nem is nevezhető azért felnőttnek sem. Így marad a köztes megoldás, ami azzal járhat, hogy próbálunk idősebbnek tűnni. Ez egyfajta előkelőséget is jelent.
A másik rész pedig, hogy az idősebbek szeretnének fiatalabbnak kinézni. Egy idő után a bőr már nem lesz olyan feszes, a has már nem lesz lapos és izmos, és ennek még számtalan jelen van. Így próbálkozunk minden eszközt bevetni, amivel úgy nézünk ki, mint 20 évvel ezelőtt.
Furcsa meglátás, hogy amíg fiatal az ember, nem igazán veszi észre azokat a dolgokat, amikért az idősebbek a fél karjukat odaadnák. Természetesnek vesszük, hogy feszes a bőr, lapos a has, és csak később érezzük ennek hiányát, mikor már nem lesz ilyen. Több idősebb megkérdezett is azon a véleményen van, hogy nem értékelte fiatal korában azt, amije volt.
Ez a felfogás igazából mindenhol jellemző. Senki nem szereti, ha gyerekként kezelik, de azt sem szereti, ha csókolommal köszönnek neki.
