Az Afrika Expón a Jóban Rosszban szereplőjével, a kongói származású Kembe Sorellel beszélgettünk, aki a kontinensről és az afrikai fiatalok életéről mesélt.
Miért fontos számodra Afrika megismertetése Magyarországon?
A médiának hatalmas felelőssége van abban, hogy mit tudunk Afrikáról. A hírekből csak negatívumot hallunk. Viszont mi, akik ismerjük Afrikát, próbáljuk megismertetni az emberekkel a pozitív oldalát. Afrika nem csak az éhínségről és a polgárháborúkról szól. A fiatalok szórakozni járnak, vannak diszkók, toronyházak, mint a világ más országaiban. Ez a kiállítás egy nagyszerű lehetőség erre. Állítólag 50 ezer ember látogat el ide a hétvégén, akik mind kíváncsiak és érdeklődnek a kultúránk iránt.
Hogyan telnek egy Afrikai tinédzser mindennapjai?
Nekik a legfontosabb, hogy élelmiszerhez jussanak. Napi egyszer tudnak meleg ételt enni otthon. Aki élelmes, az a munkával szerzett zsebpénzéből többször is tud élelmiszert venni.
Kötelező ott is iskolába járni, viszont a kötelező középiskolai oktatást csak a nagyvárosokban tudják érvényesíteni. Vidéken sokan a franciát, a hivatalos nyelvet sem beszélik. A diákok szeretnek és akarnak tanulni, fontos számukra a tudás.
Hogyan képzeljünk el egy afrikai diszkót?
Az emberek sokkal jobban kicsípik magukat. Úgy képzeld el, mintha itthon elmennél az operába. A férfiak öltönyben, nyakkendőben, a lányok kisestélyiben. Megadják a módját. A diszkó a táncról és az ismerkedésről szól. Afrikában a tánc egészen más kulturális hagyománnyal rendelkezik. A tánc a flörttel egyenlő. Azonban a fiatalok nem részegednek le, nem vesznek magukhoz semmilyen tudatmódosító szereket és tisztelik a párjukat.
Honnan szereznek a bulizásra pénzt?
Adnak, vesznek, cserélnek. Például reggel megvesznek két-három habszivacsot, délután eladják, és estére van is egy kis pénzük. Nem tudni honnan, hogyan, de állandóan üzletelnek. Ezzel telik a napjuk. A céljuk, hogy legyen egy kis pénzük, amit elsősorban nem ruhákra, hanem ételre költenek.
Kembe Soreltől megtudhattuk, miben különbözik az Afrikai fiatalok élete a miénktől. Irigykedünk, mert nekik nem kötelező a középiskola, és örülünk, hogy nálunk többször kerül meleg étel az asztalra. Mindezek tudatában talán megpróbáljuk értékelni azt, amit a szüleink folyton a fejünkhöz vágnak: Neked csak az a dolgod, hogy tanulj! 🙂
