Ezt nézed:  / 18+ / Ki foglalkozik a szenvedélybetegek családjával?

Ki foglalkozik a szenvedélybetegek családjával?

Ha a család támogatja, több esély van a szenvedélybeteg rokon gyógyulására- olvassuk sok helyen. A szenvedélybetegségből kilábalni nagyon nehéz és hosszú folyamat. De támogatja valaki közben a családot?  

Amikor a szerencsejáték-függők családtagjaira kitérünk, legtöbbször felsorolás-szerűen megemlítjük, mi történik a háttérben, hogyan kezd erősödni a szenvedélybetegség: folyamatosan hazudnak a családtagoknak szerencsejáték-függők, gyakran meglopják őket, agresszívek velük, és olyan ígéreteket tesznek nekik a gyógyulásukkal kapcsolatban, amikből sokszor nem lesz semmi.

A szenvedélybeteg gyógyulását tehát egy támogató, stabil család jelentősen elősegítheti. Ha belegondolunk, annyi megpróbáltatás után még közeli hozzátartozóként sem lehet egyszerű támogató közeget biztosítani. Érthető okokból a szerencsejáték-függő egyént helyezzük előtérbe, de sajnos a családot sokszor csupán egy felsorolás egyik pontjának tekintjük. Érdemes szerintünk mélyebben belegondolni, milyen lehet a másik oldalon lenni?

Katalin 49 éves, elvált. Van egy 15 éves kamaszfia, akivel rendkívül nehéz a kapcsolata. Munkája jelenleg nincs, fiával édesapja lakásában húzza meg magát, akivel soha nem jöttek ki jól. Mivel a lakásban egy szoba van, így együtt kell aludnia fiával. Édesanyja, akivel nagyon jó volt a kapcsolata, 4 éve ment el. Katalin kilenc hónapja még férjével, Péterrel élt együtt egy budai villában, ahol fiúkat együtt nevelték. A férje szép lassan szerencsejáték-függő lett, a család minden vagyonát eljátszotta. Többször volt elvonón, terápián. Katalin támogatta, amíg erejéből futotta. De sem Katalinnak, sem a férjének nem volt elég ereje, hogy legyőzzék a szenvedélybetegséget. Katalinnak most nincs munkája se, felmondott, hogy férje mellett lehessen. 49 évesen egyedülálló lett és még fiával is rossz a kapcsolata. Kilátástalannak tartja életét. Pedig ő nem tett semmit. Férje lett szerencsejáték-függő, de ő ugyanúgy megitta ennek a levét.

 

Katalin és Péter története bemutatja, hogy egy szenvedélybeteg személy hogyan van hatással családja, gyermekei életére, hogyan okoz maradandó szocializációs deficiteket a környezetében élőknek. Természetesen van oka annak, hogy egy adott személynél kialakul a zavar, de fontos, hogy a terápiába a családtagok is be legyenek vonva, sőt, akár egyéni terápiára járhassanak. A családi egyensúly visszaállításához elengedhetetlen, hogy a rokonok fel tudják dolgozni azokat a traumákat, melyeket szenvedélybeteg családtagjuk okoz a családban.

A rovat a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.