Ezt nézed:  / 18+ / A Középsuli sorozat tanárainak véleménye a szerencsejáték-függőségről

A Középsuli sorozat tanárainak véleménye a szerencsejáték-függőségről

A Középsuli sorozatban -mely epizódonként átlagosan félmilliós elérést produkál – nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendenek a tanárok is. Persze a sorozatban csupán egy szerepet játszanak, mi most magánemberként kérdeztük meg őket, mit tudnak, illetve mit gondolnak a szerencsejátékokról és a szerencsejáték-függőségről.

 

Farkas Viktória, Kata tanárnő

A szerencsejáték-függőséghasonló tőről és hatások révén alakulhat ki, mint a többi függőség. Mindenki vágyik a boldogságra, a szociális elismerésre, valamint a kiegyensúlyozottságra. Ha ezt valamiért nem találja meg, akkor felvett szokások vagy szenvedélyek révén fogja megpróbálni megvalósítani.

Véleményem szerint a szerencsejáték-függőség betegségnek tekinthető, mert a késztetést, amit a beteg érez, irányíthatatlan, leküzdhetetlen számára. Sajnos a kóros szenvedélybeteg tönkreteheti családi és baráti kapcsolatait a tartósan fennálló vagy visszatérő szenvedélye miatt.

A szerencsejáték-szenvedély kialakulhat abból, hogy valaki nagy jelentőséget tulajdonít a pénznek, és ezért túlértékeli a nyereségre való esélyét.  A játékfüggőben egy idő után kialakul egyfajta elszigetelődés, mely szégyenérzetben tetőzik, ezért eltitkolja a szenvedélyét. A szerencsejáték-függőséget leküzdeni úgy lehet, hogy az összes olyan problémát fel kell dolgozni, amely a zavart okozhatta.  Általában szükséges bevonni a hozzátartozókat, a családtagokat és a barátokat, akiben a függő bízik, mivel a kóros játékszenvedély elismerésével elindulhat a gyógyulás felé.

Tóth Melitta, Melcsi néni

Az én környezetemben és családomban soha nem volt szerencsejáték-függő. Nagyon nehezen viselném, ha valamelyik szerettem butaságokra verné el a pénzét. Én csak egyszer játszottam, akkor 100 forinttal 2000 forintot nyertem, de nem ragadott magával az életérzés. Talán azért, mert amúgy sem vagyok függő típus.

 

Tóth Dániel, Krisztosz bá

Ha valaki okosan tud játszani, sok pénzt megspórolhat magának. Az okosan alatt azt értem, hogy tudja, meddig érdemes kockáztatnia, de azt is tudja, mikor kell abbahagyni a játékot. Ha valaki túl sokat nyer az elején, akkor nagyon nehéz megálljt parancsolnia magának, amikor egy bukó széria következik. Itt szoktak az emberek belecsúszni a nyereség hajszolásába.

Sokan vannak, akik még a munkahelyüket is elveszítik, mert az életükben minden elé kerül a szerencsejáték, a nyeremény hajhászása. Aztán, ha már nincs mit eljátszani, akkor jön a kölcsönkéregetés barátoktól, rokonoktól, amit ugye vissza is kellene adni, ám ez általában már nem jön össze.

Érthető módon a családtagok idővel egyre kevésbé tolerálják majd az illető kialakuló és elhatalmasodó függőségét, így előbb-utóbb bekövetkezik az izoláció és a szenvedélybeteg teljesen egyedül marad, nem lesz senki, akire számíthat.

Néhány napja láttam az egyik hírcsatornán, hogy valaki azért lett öngyilkos, mert elveszítette minden pénzét. Belegondolva, tényleg szörnyű lehet azt megélni, hogy hirtelen nem marad semmid, se pénzed, se barátaid, semmi, csak az adósság. Nehéz lehet ebből kijönni. Szerintem egyedül nem is lehet. Nyilván az első lépés az, hogy el kell dönteni, hogy vagy a családot választja az illető vagy a függőségét. Aztán ha a gyógyulás útja mellett dönt, akkor mindenképp kell szakemberektől segítséget kérni. Úgy gondolom, segítség nélkül ebből kilábalni csak nagyon keveseknek megy.

A játékfüggőség megelőzésével kapcsolatos cikk támogatója a Szerencsejáték Zrt.