Alapesetben milyen a szakítás? Az egyik (vagy mindkét) fél kimondja, sírás, búcsúzkodás, esetleg egy kis hasztalan könyörgés, aztán továbblépés. Ha mégsem megy az olyan egyszerűen, akkor még beszélgethetnek, próbálkozhatnak, de a lényeg, hogy ezt ketten intézik. Nos, nálam ez nem így volt.
Előhalászok egy szörnyű emléket 4 és fél évvel ezelőttről, amikor egy 2 éves kapcsolatot hagytam ott. Nem volt olyan könnyű, Ricsi (most nevezzük így) kicsit kattant volt, enyhén szólva nem szerette, ha egyedül van. Olyannyira nem szerette, hogy amikor szakítás közelében álltunk, mindent megtett azért, hogy ne hagyjam el a helyszínt. Ezt szavakkal nálam nehezen lehetett elérni, ezért maradt az erő. Én gyengébb voltam, mint ő, ezért könnyű dolga volt: csak megragadta a karomat, szorosan magához ölelt és sírva könyörgött, hogy ne menjek el. Csak úgy szabadulhattam, ha kibékültünk. Ma már nem így csinálnám, inkább megalázó sikításban törnék ki és csapkodnék.
Az egyetlen megoldás az volt, hogy nem élőben mondom ki. Többször is megpróbáltam, Ricsi nem engedte. Ez a szép nyári nap úgy végződött, hogy felhívtam telefonon. Ő már számított arra, hogy mit fogok mondani, de az utolsó pillanatig nem hitte el. Megbeszéltük a dolgokat, látszólag normálisan reagált. Ebben a hitben voltam egészen másnapig, amikor egy ismeretlen számról jövő telefonhívásra ébredtem. Ricsi anyukája volt. Hallottam, ahogy az exem a háttérben sír, eközben figyeltem a szidásomra is, hogy én ezt hogy tehettem, hogy képzeltem. Átvette az apja a telefont, aki higgadtan, de érezhető haraggal mondta el a magáét. Ez nekem nagyon furcsa volt, hogy belevonta a szülőket, nem tudtam hova tenni. Az anyuka még aznap Facebook-on a bejegyzéseim alá kommentelgetett csupa “jókat”. Szerencsére a törlés gomb csodákra képes.
A srác nem bírta ki, még párszor beszéltünk utána. Ezt ő otthon úgy adta be, hogy én zaklatom, bántom, hülyítem, pedig ilyesmiről szó sem volt. Amint tudtam, megszakítottam vele a kapcsolatot. Egy hónapig nyugi volt, amíg hajnalban nem kaptam egy üzenetet. Ricsi nagynénjétől jött, állt körülbelül 100 mondatból. Elmondta, mennyire nem kedvelt sosem, de főleg most, hogy ennyire tönkretettem az unokaöccsét, megérdemlek egy kis büntetést: ha még egyszer ráírok, vagy bármivel is megbántom, elküldi a szüleimnek a részeg, kompromittáló képeimet és videóimat. Na, egy az, hogy ilyenek sosem készülhettek, a történet ott bukott meg, hogy azt mondta, vannak mixer ismerősei, akik a pult mögül fényképezték a szétázott önmagamat, de én addig egyetlen szórakozóhelyen sem voltam ittas. Ha ittam, az is csak házibuliban történt, de sosem voltam olyan állapotban, amit szégyellnem kéne bárki előtt is. A legviccesebb az volt, hogy mondta, ne aggódjak, Ricsinek már van új barátnője, nézegessem meg az egyik albumában. Erről nem sokkal később kiderült, hogy a család egyik régi ismerőse a lány, akit megkértek, hogy pózoljon vele pár fotón, hogy engem féltékennyé tegyenek.
Ebből a családból én nem kértem többet. Tudtam, hogy nincsenek képek, tudtam, hogy én nem tettem a szakítás óta semmi rosszat, egyszerűen csak elvágtam a kötelet és az új életemmel foglalkoztam. Azóta szerencsére nem történt ilyen, ebből is csak tanultam. Ha téged is zaklatni kezd az exed családja, baráti köre, csak tiltsátok le őket és lépjetek tovább minél hamarabb.
