Hiába élünk velük egy fedél alatt születésünk óta, néha mégis nagyon idegennek érezzük a saját szüleinket. Pedig ők is voltak fiatalok és ők is hasonló gondokkal küzdöttek a középsuliban, mint mi. Na de pontosan mi miatt aggódtak annakidején?
„Semmi miatt, illetve a pattanások miatt nagyon. Egyébként meg iszonyú céltudatosan készültem az életre és azt gondoltam, hogy minden lehetséges.”
„Én nem aggódtam semmi miatt.”
„Hogy átmegyek-e matekból és fizikából. Hogy a szünetben látom-e az aktuális szerelmem. Hogy odaérek-e időben a moziba.”
„Hogy felvesznek-e az egyetemre, és hogy milyen lesz a katonaság.”
„Hogy soha nem megyek férjhez.”
„Hogy az anyukám nem enged el a Beatrice-koncertre, és hogy nem vehetem fel a baboskendőt.”
„Hogy apám észreveszi, hogy beleittunk a whiskyjébe, és teával töltöttük fel. Hogy az életben nem lesz nőm.”
„Hogy sikerült-e a szilárdságtan dolgozatom, és hogy ne bukjak le, ha kapuzárás után megyek vissza a koliba.”
