Ezt nézed:  / Hírek / Suli / Melcsi néni tippjei az érettségire!

Melcsi néni tippjei az érettségire!

Melcsi néni megosztja veletek, ő hogy élte meg az érettségi időszakot!

 

Helóka,

hat évvel ezelőtt érettségiztem, és az első, ami eszembe jut erről az időszakról, az, hogy éppen NAGYON-NAGYON szerelmes voltam, az egyik osztálytársammal jártam együtt. Ez szerintem a tanulás szempontjából baromi destruktív lehetett, tekintve, hogy én is kicsit olyan voltam, mint Petőfi, amikor megismerte Júliát és megkérdezték tőle, mivel foglalkozik, ő meg mondta, hogy

“ember, szerelmes vagyok, ugyan mivel foglalkozzam még ezen kívül?”

 

Persze azóta már másképp látom a helyzetet: meg kell merítkezni ezekben a pillanatokban, mert szerencsés az, aki egyáltalán átélhet ilyet egyszer életében, de azért a JPÉ (józan paraszti ész) törvényét tartsuk szem előtt, szóval ne dobjunk ki mindent a két kezünkből meg az életünkből, csak azért mert éppen szerelmesek vagyunk.

De ennyi elég is erről. Két előrehozott érettségit tettem, ami jó döntés volt, mert így tizenkettedik végén nem kellett annyi mindenre koncentrálnom. Az egyik német volt, azt még tizenegyedik elején letettem, a másikat, az etikát ugyanennek az évnek a végén. Az etika egy jó választás, ajánlom mindenkinek, aki mondjuk a bölcsészettudományok iránt érdeklődik, mert nagyon hasonló a feladat, mint majd az egyetemen is lesz: egy esszét kell írni, ami félig más tudományos munkákra épül, félig pedig a saját elgondolásaidról szól. Azt nagyon szerettem elkészíteni, ráadásul a tanárom is baromi jó fej volt, imádtam, annyira, hogy amikor elkezdtem a Középsuliban játszani, először róla akartam megformálni a karakteremet, persze ez később nem volt fenntartható, de eleinte sokat adott.

Magyarból emelteztem, és nem találtam vészesnek az emeltet, viszont van egy jó tanácsom: szóbelire MINDEN KÖNYVET OLVASSATOK EL, ami a tételsorban szerepel. De tényleg. Tudom, hogy ez néha szenvedés meg minden, de sajnos a “nagyonkicsiavalószínűségehogykihúzom” tételt is ki lehet húzni… én is így jártam, az Iskola a határon könyvvel nem boldogultam és persze arról kellett beszélnem, ami nem csak a jegyemen látszott meg, de a pofán is égett abban a fél órában, amikor a szimbólumrendszer kifejtésénél a semmi helyett be kellett tolnom, hogy a két legfőbb szimbólum a műben az iskola és a határ. (nem az.) De szerencsére az írásbelin nem fogtak meg és még így is ötös lett.

Szerintem tényleg csak azt a tárgyat érdemes emeltre választani, amit nagyon szeretsz, mert amúgy nyűglődés lesz az egész. Nyilván én a továbbtanulással is így vagyok, hogy olyan egyetemet választok, ahol a tanulnivaló tényleg érdekel és magaménak érzem, tehát nem mennék el azért orvosnak vagy jogásznak, hogy jól fizető melóm legyen.

A töri szerintem nem egy vészes történet, mert rengeteg segítséged van, az atlaszból köbö mindent ki lehet nézni, és egy kis alap tudással bárki elboldogul, ha meg még rá is készülsz, simán lesz 4-es, 5-ös. A szóbelin ugyanez.

A matekra ez viszont már nem igaz, ha nem áll rá az agyad, akkor azért oda kell figyelni, mert a részpont is pont, de nem biztos, hogy elegendő. Nekem ez volt a legnehezebb, mondjuk én alapból sem voltam jó a reál tantárgyakból, persze ez a mínusz a humán területeken megmutatkozott pluszként, szóval mondjuk egy verset harmadik olvasásra megjegyzek. Azt hiszem, matekból is a bemagolható szabályok leírásával sikerült végig vergődnöm az érettségin.

Szerintem nagyon fontos, hogy legyenek adu ászaid. Pár alap évszám, alap olvasmány, alapszabály. Mert ha még nem is tudod minden kérdésre a választ, akkor is tudsz mire építeni egy beszélgetést szóbelin, és érződik, hogy amúgy képben vagy.

De érdemes rászánni az időt a részletekre is. Ha nem irtózol a tanulástól, akkor szerintem megéri ezt a pár hetet vagy hónapot tényleg azzal tölteni, hogy oda van a fejed. Mert nyilván egy csomó minden elvonja a figyelmünket a tanulásról, ránk írnak a barátok Facen, lesz egy jó koncert valahol és néha nehéz összeegyeztetni azt, hogy az ember éljen is, meg tanuljon is. Főleg most, hogy a világról alkotott összes ismeret megtalálható a zsebünkben lapuló telefonban, így egészen átértelmeződik a tanulás szerepe. Én ezt tudom, de hidd el, egészen más pölö elolvasni a Pál utai fiúkat vagy átfutni a rövidítettet. Mert az utóbbival is tudni fogod, hogy miről szól, de nem éled át, és nem leszel több a róla alkotott gondolatokkal.

Ez nem lesz durva. Mindenki tisztában van vele, hogy Te csak középsulis vagy. Nem kell lehoznod a csillagokat. Nem kell megváltanod a világot. Csak írj le és mondj el mindent, amit tudsz. Sokan mondják, hogy egy érettségi szintjével felel meg egy egyetemi vizsga, és ezt magam is így gondolom. Tudod, mindig csak az tűnik nehéznek, ami előtted van. Valamelyik görög szerző írta azt, hogy mindig az a legnagyobb háború, amit éppen vívunk.

Te magad tett föl a lécet. Szerintem sok esetben az van, hogy meg akarunk felelni a szülőknek, vagy másnak. Ami szerintem 18 évesen tök oké, mert ilyenkor még sok minden formálja az ember személyiségét, és még nem hoz 100%-ban felelős, önálló döntéseket. De emellett azért légy tisztában azzal, hogy ezt a vizsgát TE teszed le, és a sikerének vagy sikertelenségének hatásait TE fogod érezni.

Nagyon sok sikert kívánok Nektek, hajrá, kitartást! És ha nagyon elfáradtok a tanulásban, nézzetek egy kis Középsulit. 😉