Nyári szünet végén újra iskola -már megint. A legtöbb diák bosszúsan sóhajtozik augusztus utolsó napjaiban, vannak viszont kamaszok, akiknek az az álma, hogy iskolapadba ülhessen.
Libanon egyik városa, Arsal szíriai menekülteknek ad otthont, akik polgárháború miatt voltak kénytelenek elhagyni hazájukat. Az ide vándorló gyermekek száma magasabb az őslakosokénál, körülbelül háromszázezren vannak. Ha bárki azt gondolná, ebből következik, hogy új iskolákat alapítottak számukra Arsalban, az téved: az itt élő szír gyerekek nagy része nem jut oktatáshoz. Nagy feladat ez Libanonnak a hirtelen megnövekedett létszám miatt: Pakisztán után ide érkezik a legtöbb szír.
Jelen pillanatban nagyon aktuális ez a kérdés. A tavalyi évben 59, 5 millió ember menekült el hazájából, felük pedig kiskorú volt.
Hazai pálya
Hazánkban Debrecenben és Bicskén is létesítenek iskolát menekült diákoknak. Zömük két órát tartózkodik az iskolában, akárcsak a magántanulók. Azoknak, akik nem beszélik a magyart, először nyelvünket kell elsajátítania. Ám sajnos valamiért nem mindenki jut el idáig: 2010-ben kritika érte a két intézményt, amiért kevesebb menekült gyerek jár az iskolákba, mint ahányan ide érkeztek. A pedagógusok többek közt azzal érveltek, hogy nem kapnak segítséget. Nem tudják, hogyan viszonyuljanak az új növendékekhez. Van, aki hátrányosan különbözteti meg a diákokat, de – a Református Menekültmisszió munkatársa szerint – az is előfordul, hogy a menekült tanuló kivételt élvez és mentesül a dolgozatok, feleletek alól. Hasonló a helyzet itt is, mint Libanonban: hirtelen jött probléma, amit hirtelen kell megfelelően orvosolni. Igaz, egy év “haladékot” kapnak az intézmények- ennyi idő után válik egy bevándorló gyermek tankötelessé Magyarországon, míg az Európai Unió jogszabálya szerint három hónap elteltével.
Az egyetlen kiút
Az ENSZ Menekültügyi Főbizottsága, az UNHCR igyekszik megoldást találni az égető kérdésre. Bár sok falba ütköztek (túl rövidek a nyelvi kurzusok; a tanárok nem kapnak képzést a menekült gyerekek megfelelő oktatásához; képességüknek nem megfelelő osztályba kerülnek a diákok), az elmúlt pár évben hét Közép-európai országban sikerült elindítaniuk pozitív változást. Az oktatás az egyetlen módja, hogy a hazájukból nem ritkán egyedül megszökő gyerekek integrálódjanak, s hogy helyzetükből kitörjenek.
Magyarországon Debrecen és Bicske mellett Budapesten, a Váci utcában is tanítanak menekülteket. A fentebb már említett Református Menekültmisszió tanodája még érettségire is felkészíti őket, de a kikapcsolódásra is szán időt: kirándulni viszi a gyerekeket.
Ha a te osztályod is befogad egy menekültet, segítsd a beilleszkedésben: tanítsd neki nyelvünket, buzdítsd a tanulásra, hallgasd meg, támogasd – azt tedd, amit te is elvárnál, ha hasonló sorscsapás érne. Elvégre ő is ugyanolyan fiatal, mint bárki más, azzal a különbséggel, hogy hatalmas terhet cipel a vállán, amitől csak az oktatás és annál is több szeretet szabadíthatja meg.
Szerző: Fekete Fanni
(Fotók: UNHCR, abcug.hu
Borítókép: Hriszto Ruszev díjnyertes alkotása egy bulgáriai menekülttáborból)
