Sokszor lehet hallani bizony arról, hogy nem mindegy, hogy testvérek mikor születtek. Még mémek is születtek arról, hogy az idősebb, fiatalabb testvérek ebben, vagy abban jobbak/rosszabbak. Vajon tényleg számít egy családban, hogy ki mikor született?
Azt mindenki tudja, hogy egy családban mások a szerepek attól függően, hogy melyik gyermek mikor született. Számos könyv született már a témában, melyek szerint az első szülöttek a teljesítők, a középsők a békeszerzők, a csecsemők pedig az individualisták. Egyes szerzők azt mondják, ezek a sztereotípiák annyira a köztudatba ivódtak, hogy le sem tudjuk őket tagadni. Nemrégiben egy sportújság címlapján modellek pólófeliratokkal hirdették az igét.
„Én vagyok a legidősebb, én hozom a szabályokat.”
„Én vagyok a középső, én miattam vannak a szabályok.”
„Én vagy a legkisebb, a szabályok rám nem vonatkoznak.”
És egy bónusz felirat is olvasható: „Viseld büszkén, mert ez az igazság.”
A probléma már csak az: van, aki szerint ez nem igaz.
Egy új tanulmány azt bizonyítja, hogy ellentétben a sztereotípiákkal, amit a pólók is mondanak, a születési sorrend valójában nincs hatással a szerepekre és a személyiségre.
A lipcsei egyetem kutatói Julia Rohrer vezetésével egy több mint 200 ezer embert tartalmazó adatbázisból dolgoztak, melyek nemzetközi tanulmányok eredményeit foglalták össze. A csapat az érzelmi stabilitás, a barátságosság, a lelkiismeretesség, az intellektus, az IQ, a képzelet és a nyitottság különbségeit vizsgálta. Különös tekintettel elemezték mindezt a testvérek viszonyában, kis és nagy korkülönbség esetében, és a családtagok számát tekintve is. Ahogy a New York cikkében is leírták: nem találtak kapcsolatot a születési helyzet és a kialakult személyiség jellemzői között.
Az egyetlen észrevehető eredmény az volt, hogy az idősebb testvérek esetében kis mértékben magasabb IQ-t mértek. A tanulmány vezető szerzője kategorikusan azt állítja: nincs olyan dolog, ami tipikus az idősebb, középső, legkisebb testvérek között.
Akkor hogy lehet, hogy olyan sok ember esküszik a jelenségre, hogy valamiben különbözik, jobb vagy rosszabb testvérénél? Azt akarják tán, hogy igaz legyen?
Úgy tűnik, hogy az emberek nem igazán a racionalitást keresik ebben, viszont a születés ideje talán magyarázatot ad néhány misztikus dologra a személyiségben.
„Azért lettem ilyen, mert a bátyám folyton elvette a játékom.”
„Azért érzem ezt, mert a kistesómmal mindig többet foglalkoztak a szüleim.”
„Mindig minden én csinálok a tesóm helyett, nekem mindig többet kell dolgoznom.”
A személyiségünk jellemzőit gyakran próbáljuk arra fogni, hogy a családban betöltött szerepek hatással voltak ránk. Azonban a tanulmány szerint ez csupán felszínes dolgokra ad magyarázatot. Ha megnézzük közelebbről, a család minden tagja páratlan.
De ha a születési sorrend valójában lényegtelen, akkor valójában mi határozza meg a családi viszonyokat? A személyiségjegyek és a nemek kombinációja, a gyermekek, akik elfoglalják pozícióikat a családon belül, a szülők viselkedése. A szülők tudatosan, vagy nem tudatosan kezelik gyermekeiket, annak függvényében is, hogy milyen volt saját gyerekkoruk: azt nézik, milyenek voltak saját testvérükkel, szüleikkel. A kutatók rájöttek, hogy ez a sok esemény és tényező erősen befolyásolja a dolog összetettségét. Fontos tehát az is, hogy mi történt addig, míg egy gyermek meg nem született.
A tanulmány arra próbál rávilágítani, hogy mindenki egyedi, és nem feltétlen számít, hogy mikor született. A lényeg az, hogy kit hogyan kezelnek a családban, és mik határozzák meg a viszonyokat. Mégis ennek ellenére, akinek testvére van, tudja, hogy mit jelent testvérnek lenni. Arra viszont számos példát láthatunk, hogy a testvérek viszonya családonként változik.
