Ma már szinte mindenkinek van okostelefonja, sőt, mobilnete. Az utcán, a metrón, az iskolákban a legtöbben a telefonjukba bújva üti el az időt, amíg nem lesz valami fontosabb programjuk. Biztos, hogy ez baj?
Sosem értettem azokat, akik, ha meglátják a telefont a kezemben, máris általánosítanak. Akkor én biztos gazdag szülők gyereke vagyok, aki egy percet nem dolgozott a mobiljáért (na jó, ez igaz), nincs életem, nem tudok élőben kommunikálni és nem figyelek a külvilágra. Ilyenek is persze előfordulnak, de létezik olyan ember is, akinek csak gyorsan fontos elintéznivalója van, amihez kell a mobilja. Nézzünk meg egy-két példát.
Karolina, 19 éves
Baromira rosszul tájékozódom. Születésem óta Pesten élek, de minimum háromszor kell elmennem egy helyre, majd onnan haza, hogy tudjam az útvonalat. Éppen ezért GPS-t használok mindig. Szerencsére lassú nettel is működik. Ha új helyre megyek, állandóan telefon van a kezemben, beállítom, hogy mutassa a konkrét útvonalat, de ne csak rajzban, hanem kövesse is végig a lépéseimet. Máshogy nem megy… Néhány ember már beszólt, persze csak halkan a haverjának, hogy jaj, a mai fiatalság, nem bírják letenni a telót… Én tényleg nem bírom letenni, ha el akarok találni az új helyre. Szóval bocs, de igenis nyomkodni fogom, ha ismeretlen az út, akár társaságban vagyok, akár nem.
Sanyi, 18 éves
Ha étteremben járok, mindig valami különlegeset rendelek. Imádok enni, szeretek kísérletezni, új dolgokat kipróbálni. Erre pedig hogy máshogy emlékezzek, ha nem egy jó fotóval? Öt másodperc alatt készítek róla egy képet, majd elteszem a mobilt a zsebembe, és legközelebb csak a desszertnél veszem elő. Fogalmam sincs, mi a baj ezzel. Instán egy-két filterrel nagyon is jól mutat, meg különben is, nem tudok annyi időt eltölteni vele, hogy az zavaró legyen a többieknek.
Móni, 17 éves
Azok, akik beszólnak, hogy miért nyomkodják a telót a fiatalok, adhatna egy tanácsot, hogy mégis mivel üssem el az időt, amíg várom a buszt, a barátaimat, vagy ülök a villamoson. Amint emberekkel kell beszélnem, vagy megérkezek a célponthoz, elteszem a táskámba, addig viszont chatelek, internetezek. Olvastam egy fórumon, hogy egy srác azért ment oda egy lányhoz a buszmegállóban, mert csak ő nem nyomkodta a telefont. Aki ez alapján dönti el, hogy kibe tudna beleszeretni, az tényleg kerüljön el engem jó messzire. Nem fogom bambán nézni a szemben lévő fákat, ha akár egy Youtube videót is megnézhetek a várakozási időm alatt.
Barni, 20 éves
Egyik távolabbi ismerősöm Instagramozott, nézegette és lájkolta a képeket, miközben velem találkozott. Na, ez gáz. Azzal viszont semmi baj nincs, ha valakinek éppen fontos megbeszélnivalója van, és kér két percet, amíg lerendezi Messengeren. Az se baj, ha egy csapat csinál pár szelfit, lefotózza az ételét vagy annyira unja az órát, hogy ránéz a Facebookra. Én is csinálom ezeket, pedig gyerekkoromban focin, a húgom meg babákon nőtt fel. Sokan szidják a mai társadalmat, de kíváncsi vagyok, ha gyerekük lesz, akkor is így fognak a fiatalokra tekinteni?
Ne bántsátok a mobilozókat! Inkább örüljetek, hogy nem tudtok összeveszni azon, hogy hogy hívták azt a színésznőt abban a filmben, mert egy perc alatt kiderül az igazság. Éljen a modern technológia!
Írta: Czár Fruzsina
