A Zombori két tagjával, Csordás Zitával és Szabó Dániellel beszélgettem. Volt szó népzenéről, ismeretlen argentín rajongóról, fütyülésről. Jó ízlése van ezeknek a Ten years before-os csajoknak! Első koncert rendezvényük második fellépője volt az együttes, és elképesztő dinamikát hoztak a tagok a színpadra. Engem a világból lehet kikergetni a népzenével, de azt hiszem ők meg tudnák szerettetni velem a műfajt! 🙂
Miért fontos, hogy a fiatalok szeressék a népzenét?
Zita: Nem biztos, hogy fontos, hogy a fiatalok szeressék, inkább ismerjék. Mi szeretjük, ezért csináljuk, ha valakinek tetszik, annak pedig nagyon örülünk. Nem küldetésként fogjuk fel, és nem akarunk mindenkit megtéríteni.
Dani: Furcsa, hogy nagyon sok embert hallok arról beszélni, hogy utálják a népzenét, közben pedig amerikai folkot hallgatnak, vagy éppen Szabó Balázst.
Olvastam, hogy szoktatok Moldvai táncházakat tartani.
Dani: Azt csak mi hárman, fiúk.
Zita: Igen, mert engem mindig kihagynak a buliból, csak mert én budapesti vagyok.
Én régen jártam moldvai táncházakba, és imádtam! Nem mintha értenék hozzá, vagy tudnék néptáncolni.
Zita: Mi sem tudunk :D. Na jó, Marci ért hozzá. A furulyásunk. Én teljesen magabiztosan bénázok.
Hatan vagytok, ha jól tudom.
Dani: Hát igen, szóval nem. 😀
Zita: Az a furcsa helyzet állt elő, hogy kilépett a másik énekesünk. Szeretnénk továbbra is a népzene mellett maradni, de lassan picit oldanánk a teljesen népzenei vonalat. Megszületett az új számunk, az Egyedül vagyok, ami kevésbé népzenés. A lényeg, hogy nem szeretnénk népzenei feldolgozásokat játszani.
Gondoltatok új emberre?
Zita: Nem, megpróbáljuk öten.
Őrült rajongók?
Zita: Niincsenek. Van egy forma, aki minden koncertünkön ott van, és tuti tudom a nevét, mert biztos mondta, de elfelejtettem, és nem merem még egyszer megkérdezni. Aztán a facebookon van egy argentín lány, aki mindig mindent belájkol, pedig biztos nem érti, miről van szó. Ettől függetlenül kedves.
http://www.youtube.com/watch?v=Z9nxf-HjO_A
Egyedül vagyok. Hogyan készült ez a szám?
Dani: Egyedül írtam az egészet.
Zita: Igen, ebben a zenekarban mindenki Dani alteregója.
Dani: Na jó, Zita is írt bele egy versszakot.
Zita: Ez a szám eleve egy viccnek indult, a fiúk játszották az alapot, mi pedig ráénekeltük a szöveget. Végül pedig ugyanaz maradt.
Dani: Ez valószínűleg az első olyan szám, ami a másik irányba visz. A változás. Úgy született, hogy volt egy nagy buli, hazamentem, és megírtam a szöveg egy részét. Átküldtem Marcinak, aki belejavítgatott, átküldtük Zitának, aki belejavítgatott, átírt egy versszakot, én közben összeraktam egy alapot, a próbán pedig játszottuk.
Zita: A videoklipet pedig a barátommal (Belle Belle, Nagy Bence) együtt csináltuk, egy hónapig rajzoltunk, animáltunk, néha sántított a gyerek, akkor újra kellett rajzolni az egészet, de megszületett.
Petőfi Akusztik?
Dani: Jó volt. Fél napig olyan érzés, mintha tök híres lennél.
Zita: Nekem nagyon tetszett, hogy a legszűkebb család és baráti kör volt jelen, ettől bensőséges volt a hangulat, nem kellett „színpadoskodni”. Más fellépéseknél sokszor furcsa, hogy a magyar közönség nem meri felvállalni, ha jól érzi magát. Hiába tetszik neki a zene, amit hall, ha nem ismeri, nem mozdul meg. Ez néha elég lelombozó tud lenni.
Kis koncertbeszámoló! Kedvet kaptatok hozzá? 😉
https://www.youtube.com/watch?v=dlZ4ufGqRZY
Képek: Németh Anna, Zombori
