Ha nincs közösségi oldalam, nem is létezem?
Hétfőn új lány érkezett az osztályba. Dettinek hívták, és átlagos, helyes lánynak tűnt kissé kopottas tornacipőjében, virágos hajpántjával, szamócát mintázó fülbevalójával. Az osztály kíváncsian faggatta:
– És, hová jártál eddig iskolába?
– A Kertész utca 30. alatti általános iskolába.
– Van barátod?
– Igen, fél éve vagyunk együtt.
– Milyen zenéket hallgatsz szívesen?
– Bármit, a lényeg, hogy igényes legyen.
– Milyen néven vagy fönn Facebookon?
Detti, aki eddig minden kérdésre mosolyogva válaszolt, most elbizonytalanodott, és homlokát ráncolva fordult társaihoz.
– Azt hiszem, nem értettem jól a kérdést. Mi az a Facebook?
Zavart suttogás futott végig a termen. Tágra nyílt szemmel pislogtak egymásra, s korábbi kíváncsiságuk rémületté vált.
Szent ég, egy földönkívüli került az osztályba!
A közösségi oldalak az emberek életében már-már létszükségletnek számítanak, nemtől, kortól, lakhelytől függetlenül. Lelkesen posztolják önarcképüket a kamaszok, amit aztán a nagymamák dicsérő kommentekkel halmoznak el, az unatkozó kisunokák pedig napi rendszerességgel kérik arra ismerőseiket, küldjenek üzenetben egy számot, hogy aztán ők ötig terjedő skálán értékelhessék azok megjelenését.
Vajon valóban ez jelenti az élet értelmét?
E.T. hazatalál
Habár vannak, akik vonakodnak felregisztrálni a közösségi oldalakra, mégis megteszik, mert attól félnek, kinézik őket, s nem tudnak bekapcsolódni ismerőseik beszélgetésébe. Erre nagyon egyszerű a megoldás. Ha nem szeretnének, ne regisztráljanak fel az aktuális Facebookra. Azok, akik valóban a barátaik, nem fogják csodabogárnak tartani őket, ellenkezőleg. Inkább példakép lesz számukra, hogy nem megy a csorda után, és mások fotóinak lájkolása helyett tartalmasabb dolgokkal tölti idejét.
Jómagam és barátaim jelen vagyunk a Facebookon, s mind naponta belépünk az oldalra. Ennek ellenére mégsem az a téma köztünk, hogy Jancsika milyen fotót osztott meg magáról, vagy hogy hányan osztották meg Juliska konditeremben lőtt fényképét.
Ha ismerőseid állandóan a közösségi oldalakról beszélgetnek,amiknek korábban létezéséről sem volt tudomásod, ne aggódj: nem maradtál le semmi lényegesről. Gimnazista koromban én is kerültem hasonló helyzetbe: osztálytársaim a szünetekben az egyik akkor futó valóságshow epizódjainak történéseit boncolgatták. Nem zavart, hogy nem értettem, ki az az Alekosz, sőt, nem is akartam tudni, kit tisztelnek személyében. S lám, eme tudás birtoklása nélkül is egészséges felnőtt ember vált belőlem.
Ha zavar, hogy állandóan valamelyik közösségi oldal a téma társaságodban, keress olyan barátokat, akiket a Facebooknál fontosabb dolgok érdekelnek, akárcsak téged.
Szmájli helyett mosoly, lájk helyett ölelés
Tagadhatatlan, hogy a közösségi oldalaknak létezik egy nagy előnye: könnyebbé teszik a kapcsolattartást. Nem kell többé Karakószörcsögre utaznod, hogy táborban megismert barátnőddel beszélgetni tudj – a chat funkciónak köszönhetően naponta cseveghettek, s akár videóüzenetet is küldhettek egymásnak. A csak interneten működő barátságok azonban nem valódiak, nem hasonlíthatóak össze egy olyan kapcsolattal, melynél a két fél személyesen is találkozik egymással. (Párkapcsolat esetében pedig pláne! Remélem, ezt mondanom sem kell.) Hiába drága a vonatjegy és fárasztó a két óra utazás, szánj rá időt, hogy találkozz a számodra fontos személyekkel, megöleld őket és csókot adj az arcukra.
A kapcsolattartás egy másik formája az email. Egy gondosan megfogalmazott levél többet ér, mint tizenöt-húsz, emotikonokból álló chat-üzenet.
Nem ufó, de zombi, mi az?
Tapasztalatból tudom, hogy a sok internetezés káros az egészségre. Gyakran megesik velem, hogy éjszakába nyúlóan nézem a Facebook-üzenőfalat, gépiesen végiggörgetve a megosztott képek, bejegyzések sokaságán. És már elmúlt hajnali egy, mire ágyba kerülök, másnap reggel pedig egy sápadt arcú zombi hunyorog vissza rám a tükörből, akinek szeme alatt éktelen karikák éktelenkednek. A látásom pedig a sok képernyő előtt töltött időtől sajnos sokat romlott.
Ha megoldható, este már ne számítógépezz, mert a gép sugarai ekkor még károsabbak szemed világára. Amennyiben mégis halaszthatatlan dolgod van a közösségi oldalon, kapcsold ki a laptop, telefon világítását.
Megtalálni az élet igazi értelmét
Egyik legjobb barátnőm sokáig távol tartotta magát a Facebooktól. Nemrég felregisztrált ugyan, de szívesebben ír e-mailt, vagy inkább felhív telefonon, ha beszélni szeretne velem. Hogy mivel tölti az idejét? Társaságba jár, táncleckéket vesz, készül a vizsgáira és kirándulni megy a vőlegényével.
Tartalmas életet él? Igen. Boldog a közösségi oldalak, csücsörítős fotók, lájkok és egyebek nélkül? Nagyon is!
Akár a régmúlt békeidőkben, mikor a virtuális helyett még a való világban éltünk…
Szerző: Fekete Fanni
Fotók: weheartit
