A rockerség egy különös világmeglátás, egy olyan kultúra, ahol nem kell szégyellned magad. Olyannak fogadnak el, amilyen vagy. Egy közösségbe tartozok, ahol mindenki egyenlő. A zene szeretete és az összetartozás a mozgató rugója.
Története:
Még a háború utáni időszaban, az 50-es évek végén alakult ki egy új irányzat, ami szembe ment mindennel és mindenkivel. A lázadó hangulatot a fiatalság képviselte, akik szabadszelleműek és függetlenek voltak. Hangjukat a blues és a country keverékéből létrejövő rockzenében találták meg. Az akkoriban megjelenő elektromos gitárral új korszakot robbantottak ki.
A lázadás ugyanúgy jelen volt a kezdetekben, ahogy ma is ez a hajtóereje. A korai években betiltottnak nyilvánított műfaj még jobban terek követelt magának. Nem tolerálták a fiatalok lázadását, sem külföldön, sem itthon, aminek az lett az eredménye, hogy a rockerek száma csak gyarapodott. A Kádár-korszak szabályai nem engedtek meg efféle kihágásokat, ezért a magyarországi első képviselőkkel erőteljesen meggyűlt a bajuk vele. Ekkoriban alakult a Beatrice zenekar, akik szókimondásukkal rögtön felhívták magukra a figyelmet.
Az azóta eltelt évtizedek alatt a rockzene összekötötte az embereket, és egységet képzett köztük.
A rocker életérzés:
Egyedi látásmód jellemez minden rockert, azonban az érzés, ami akkor jön elő, ha részt veszel egy koncerten, szinte leírhatatlan. Akár a kedvelt bandád játszik, akik egy számodra ismeretlen együttes fellépésén veszel részt, a hangulat ugyanúgy változatlan marad. Nem érzed magad kívülállónak, nem érzed magad kirekesztettnek. Úgy látod a világot, hogy a melletted álló ismeretlen ember is a barátod. Itt nem kell visszafognod magad. Szabadon tombolhatsz. Nincsenek szabályok, amik bekorlátoznának, itt végre önmagadat adhatod.
A vélemény, amit eddig magadban tartottál, most felszínre hozhatod és megláthatod, hogy bizony nem vagy egyedül. Mások is osztani fogják a gondolataidat és te magad is meglepődsz rajta, hogy mennyien értenek veled egyet.
A rockerség egy különös életforma, ami nem feltétlenül a külsőben jelenik meg, sokkal inkább belül. Számtalan téves eszme létezik, miszerint a rockerek fekete, szegecselt ruhákat, hosszú hajat, piercinget és tetoválásokat viselnek, de ez nem feltétlenül van így. Persze, van aki így érzi jól magát, de elsődleges szempontból nem az a mérvadó, ahogy kinéznek, hanem az, amit belül éreznek. A zene szeretete és mondanivalója összekapcsolódik azzal a függetlenséggel és szabadsággal, ami minden rockert jellemez, mások véleménye pedig háttérbe szorul. Nem az a fontos, hogy ki mit gondol rólad, hanem az, hogy te mit gondolsz önmagadról.
Számtalan pozitívuma van annak, ha kilátogatsz egy rock koncertre. Nem kell feltétlenül rockernek lenned, vagy olyan ruhákba öltözni. Inkább csak add önmagad. Ez az a hely, ahol igazán szabadnak érezheted magad. Olyan személynek, aki a szívedben vagy.
Rengeteg barátságot tudsz kötni és kötetlenül hozzászólhatsz bárkihez. Aki életében akár csak egyszer is megtapasztalta ezt az élményt, jól tudja, hogy a sokak által huligánoknak tartott emberek valójában mennyire barátságosak. A szeretet és a másik személyhez való hozzáállás megdöbbentő tud lenni. A légkör eggyé kovácsol mindenkit. Felemelő érzés, mikor az agyonhallgatott számot meghallod élőben is és nem csak te egyedül tombolsz rá, hanem a körülötted álló több ezer emberrel együtt. Hiába hallgattad meg milliószor a kedvenc bandád dalait, élőben mindegyik új értelmet nyer. Ha bele is karolsz a melletted álló ismeretlen fickó vállába, nem elutasítást, hanem támaszt kapsz.
Hihetetlen összetartást tud teremteni ez a zenei stílus, amit csak akkor ért meg valaki igazán, ha a részese. Nem külsőnkben, hanem lelkünkben vagyunk rockerek. Ez nem csupán magáról a zenéről szól, ez annál sokkal több. Egy életérzés, ami átível mindenféle határokon. Egy olyan érzés, ami beivódik a mindennapjaidba és a részévé válsz. Egy olyan, amitől sokkal több lehetsz.
