Időnként összegyűlik a család apraja-nagyja és kezdetét veszi a nagy zsibongás. Érdekes lehet figyelni ilyenkor a reakciókat, mert ilyenkor lehet igazán elemezni az emberi viselkedést.
Bizonyára mindenkinél előfordul, főleg ünnepek környékén, hogy több, vagy kevesebb ember érkezik vendégségbe. A hangzavar ilyenkor természetes, hiszen sok ember van is helyen. Azonban megfigyelhetők tipikus viselkedési normák is.
Általában mindig van egy nagyhangú, akinek mindig hallani lehet a beszédét. Nem számít, hogy hányan vannak a társaságban, az ő hangja akkor ki fog tűnni. Minden egyéb zajt elnyom és akkor érzi elemében magát, ha mindenki rá figyel. Ismerős lehet? Biztos, hogy van legalább egy ember, aki erről eszetekbe jutott.
Csendes: halk szavú ember, aki nem igazán szeret beszélni, legfeljebb akkor, ha kérdezik és akkor se igazán lehet hallani a hangját. Az előző egyén ellentéteként írható le. Inkább meghúzza magát a háttérben.
A poéngyáros már más tészta. Megállás nélkül ontja magából a poénokat, amiken mindenki nevet. Igazából mindig van valami vicces hozzáfűzni valója. Mondhatni, hogy ő a társaság egyik központi eleme, aki mellett nem lehet unatkozni.
Van, de minek: biztos, hogy ti is ismertek olyat, aki nem beszél, nem szól hozzá semmihez és tulajdonképpen nem csinál semmit. Egyedüli dolog, amivel lehetne jellemezni az, hogy létezik. Igazából csak eljön, ott van, majd hazamegy. Vele ugyanolyan lenne minden, mint nélküle.
