Ezt nézed:  / Egyéb / Programok / Suli / Aki túlélte Auschwitz poklát – eltáncolni a történelmet

Aki túlélte Auschwitz poklát – eltáncolni a történelmet

Vettétek már a II. világháborút törin? Hallani persze biztosan hallottál már róla, hiszen számtalan film dolgozza fel a náci Németország rémtetteit. De mennyire valóságos számodra a Holokauszt? Csak újabb kínlódás az évszámokkal, adatokkal a dolgozatra, egy távoli történelmi esemény, ami persze szörnyű, de “mi közöd hozzá”, Hitleres mémeken röhögés, vagy valami, ami megérint, elgondolkodtat? Fahidi Éva, az auschwitzi tábor túlélője úgy mesél róla egy táncos színházi előadásban, mintha csak esti mesét mondana. És egyszerre megtelnek élettel a szörnyű nagy számok, és ott ez a 94 éves, csodaszép, idős hölgy, aki bármelyikünk nagymamája lehetne. Túlélte Auschwitz poklát. Túlélte a traumáit. Még mindig tud nevetni. Szívből mosolyogni. És táncol. Neked, nekem, nekünk. És esti mesét mond, amiben minden jó, ha jó a vége!

Ha szeretnél a száraz történelem órai adathalmaz mögé látni, nézd meg a Tünet Együttes Sóvirág című előadást! Ha másképpen is találkoznál egy olyan meghatározó eseményével az európai történelemnek, ami így vagy úgy, de mindannyiunk életére hatással van a mai napig, látogass el a Vígszínház házi színpadára decemberben! Fahidi Éva, holokauszt-aktivista és Cuhorka Emese mondanak el nekünk egy történetet. Az ő történetüket. Fiatalságról, öregedésről, traumákról, szerelemről. Hogyan szeret egy fiatal táncosnő és hogyan szeretet egy mindjárt 100 éves? Meddig tart a szerelem? Éva elvesztette férjét, azt mondja, élete tulajdonképpen egy veszteség-lista, de ő boldog akar lenni.

Annyira szép, ahogyan mesél! Ahogyan ez a törékeny lény, táncol, és lazán a feje fölé emeli a lábát, és nevet, és megríkat bennünket. Azt hiszem, ha valaha gondoltál már a halálra, az öregedésre, a betegségre, ha félsz ezektől, vagy egyáltalán nem tudod, hogyan is gondolj, mit gondolj róluk, akkor ez a darab segíthet megérteni. Amikor láttam, arra gondoltam: szeretnék ilyen szép idős asszony lenni egyszer! Pedig félek az öregségtől, hogy megváltozik a testem, ráncos lesz, és puha. De amikor Éva ott áll, ül, tornázik, táncol a színpadon, megkönnyebbülök, mert lehet így is! Akkor is lehetsz szép, ha már majdnem 100 éves vagy! Lehetsz egészséges, lehetsz boldog, kereshetsz új kihívásokat, tanulhatsz új dolgokat! Ezt – is – mutatja be Szabó Réka nagyszerű rendezése.

Holokauszt-aktivista. Éva mondja ezt önmagáról. Mindenkijét elvesztette a haláltáborban. Most kishúga, Gilike is megelevenedik a színpadon Emese tolmácsolásában, táncában. Gilike 11 éves volt, amikor édesanyjukkal együtt gázkamrába küldték. Éva azt meséli a kislány nyugodt volt már a vonaton is, Auschwitz felé. Nem esett pánikba, nem sírt, nem sikoltozott. Milyen erős 11 éves lehetett! Mennyire bátor! A II. világháborút olyan nehéz elképzelnünk, igazinak tekinteni a sok szörnyűséget, amelyek meghaladják a képzelőerőnket. Nekem például mindig borzasztó nehéz elképzelni, hogy az emberek valóban ennyire gonoszak, kegyetlenek lehetnek. Te mit gondolsz erről?

Nehéz talán az is, hogy ne katasztrófaturistaként szemlélődjünk. Tudod, amikor szörnyülködsz pár percet, elmeséled a barátaidnak, aztán el is felejted. Olyan régen volt, nem igaz? Ahogyan Éva meséli, attól személyessé válik. Nem ecseteli igazán a szörnyűségeket. Szinte már azt érzem, csupa szépség, varázslat, egy olyan kor elevenedik meg a szavai által, amiben élnék, lennék kalandor, megmentő. Megmenteném Gilikét, hogy ma 86 éves lehessen, és Éva mellett állhasson a színpadon. Hogy meséljen nekünk azokról a régi-régi Karácsonyokról, hogy milyen volt az élet az 1900-as évek elején, hogyan tanultak zongorázni és táncolni.

A szörnyű valóság mesévé válik, és látva Évát, olyan mesévé, aminek valahogy jó a vége. És persze, még egyáltalán nincs vége, hiszen következő célja, hogy egészségben megérje a 100. szülinapját, és berúgjanak Emesével, mert igazán még egyikük sem volt részeg soha. Mi pedig, ott a közönség soraiban átélhetjük, hogy mindannyiunk élete mesévé válhat, ha akarjuk. A saját mesénket pedig mi alakítjuk. Ha valaki, aki elvesztette a családját Auschwitzban, itt állhat ma előttünk, és boldog tud lenni, akkor mi is képesek vagyunk rá! Igaz?

Auschwitz pokla
Mit gondolsz a Holokausztról?

 

*

Képek: tunetegyuttes.hu ; vigszinhaz.hu ; csokonaiszinhaz.hu

Az eredeti fotókat Mészáros Csaba készítette.