Ezt nézed:  / Divat / Divat/Életmód / Máshová ment a tandíj – tapasztalatok egy párizsi és londoni divatiskolából

Máshová ment a tandíj – tapasztalatok egy párizsi és londoni divatiskolából

Duschanek Katalin a hihetetlen menő Párizsi divatiskola, az Esmod diákja volt és a londoni College of Communication padjait is koptatta! Mesélt nekünk néhány jó sztorit, amit most veletek is megosztunk!

Először is megtudtuk, hogy mit érzett a leginkább különbözőnek a magyar oktatáshoz képest:

A diák egyenrangú fél a tanárral, az oktatás arra a közérzetre van alapozva, mint egy munkahely, csak nincs fizetés, bár van ösztöndíj stb. Ennek a módszernek az előnyei közé tartozik, hogy az ember felelősséget vállal magáért, nincs dorgálás és olyan nyomás a tanárok részéről, hogy ezt kell vagy azt kell. Ha útközben kiderül, hogy nem az a szak az, ami érdekelne, vagy nem járnék be órákra stb, ezek maximum az év végi eredményekben mutatkoznak meg és ennyi. Persze ha a diáknak tanácsra van szüksége, bármikor van erre mód, idő és hely. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy majdnem teljesen önmotiváló az oktatási rendszer, a legtöbb információt személyes utánajárásból lehet megtanulni, könyvtár, kérdések stb. Az angliai oktatás ilyen nagyjából, olyasmi érzést ad, hogy mikor diplomát kap az ember, úgy érzi, hogy a saját munkájáért és munkájáról kap egy igazolást.

A francia oktatás már jobban hasonlít a magyar oktatásra. Itt nagyobb hangsúly van a szó szerinti oktatáson, szigorú lépésről lépésre haladás, folyamat egy óra, sokszor a tanárok az érzelmeiket (rosszkedv, kedvenc diák, nem szimpatikus diák stb.)  is beleviszik egy óra anyagába, ami véleményem szerint nem profi és teljesen felesleges plusz időt vesz el az órából. Sokszor kevesebb a türelmük is a problémamegoldásnál az Angliában tanítókhoz képest.  A párizsi iskola felszereltsége és szolgáltatások nagyjából 20 % -os volt, míg a londonié 80%.

 

De Párizs néha nem csak a divatról és csillogásról szólt:

Amikor feladatot kellett leadni és az egész iskolának volt 9 számítógépe, amiből a leadás napján rendszeresen 3 működött, és a nyomtatókból egy vagy kettő, az nagyon idegesítő volt. Sokszor ezeket a dolgokat iskolán kívül kellett megoldani több pénzért. Ilyenkor minden diák jogosan érezte, hogy a tandíj, amit befizetett, valahova máshova ment, mint a szolgáltatás részbe.

 

1060596-23

Katalin arról is mesélt, milyen volt kint élni:

Sokat költöztem mindkét országban, ez volt az egyik legnehezebb rész. A körülmények változóak voltak, hol jobb, hol rosszabb.  Általában bármilyen lakásból ki tudtam hozni a legjobbat ahhoz, hogy otthon érezzem magam. Londonban sok helyen molyos és nedves falú házak vannak, elöregedett vízvezetékekkel, Párizsban meg általában minden picike és drága. De csak keresni kell, és lehet találni jó helyeket, meg persze jó arcokat, akikkel jó lakni.

 

És persze partizni!

Angliában nagyon jó bulik voltak, elég nagy hangsúly volt mindig az öltözéken, amit értékeltem, stimulálta a kreativitásomat.  Párizsban érdekes, inkább a házibulik a menők, sokszor oda csak úgy lehet bejutni, ha van ismerősöd, és ha csak átmenni próbáltunk a szomszéd házibulijára, akkor sokszor nem voltak nagyon vendégszeretőek. Nagyon menő a Szajna parton piknikezni, általában sokan kinn ücsörögnek, vagy a tipikus utcai bárokban folyik az éjszakai élet.  De voltak jó helyek is, nagyon jó underground zenékkel. A zene általában jobb volt itt, az öltözködés pedig franciásabb, sok fekete ruhával általában, kevesebb extravagáns holmival, de több nőies nőt, szexibb férfit lehet látni Párizsban, mint Londonban.

 

A hangulat nem hiányzott, az biztos: 

Párizsban az osztálytársakkal bulizgattunk, és valami talált műanyag gyerek autóval gurigázott az utcán a fél osztály. Vagy az, mikor az egyik fiú fogadásból beugrott a Szajnába egy hídról…

 

975504-23

 

Amit leginkább megtanult kint az a:

Felelősségvállalás, egyértelműen. Ez azért van, mert nincs kritizálás, nincs hibáztatás, nincs széthúzás, nincs halogatás. Mindenki végzi a dolgát, arra koncentrál, és halad előre szépen, és ez főleg együtt történik.

 

És hogy szerinte számít-e hogy külföldi diplomád vagy magyar a divatszakmában?

Ezt nem tudom összehasonlítani, mivel nincs hozzá alapom, de tény, hogy a papíron jól mutat egy menő iskola meg város neve. Az igaz, hogy nagyobb valószínűséggel találkozik az ember híres szakmabeliekkel – volt szerencsém beszelni Paul Smith-el, aki előadást tartott magáról és a sikeréről. Kedves, közvetlen, eszméletlenül pozitív ember. Az biztos, hogy nemzetközi szempontból a dolgok sokkal gyorsabban változnak és pörögnek, mint otthon, persze ez annak is a függvénye, hogy egy ország polgárai mennyire képesek gyorsan alkalmazkodni a változásokhoz (ami összehasonlítva Angliában a leggyorsabb, köszönhetően az idősebb angol generáció flexibilitásának, és a nagyszámú különböző kultúrákból jött bevándorlóknak).

Abban, hogy mennyire tud valaki elhelyezkedni, szerintem nagyon kevés szerepe van annak, hogy honnan van a diploma. Kapcsolatok, kapcsolatok és kapcsolatok! Ez nemzetközi íratlan szabály, mindenhol ez számít a legtöbbet. A második pedig a személyes varázs, és hogy mennyire akarja az illető azt csinálni, amit tanul.

 

 975510-23

 London, vagy Párizs, egyáltalán külföld?

Szerintem minden országnak megvan a jó, és a kevésbé jó oldala. Nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy egy másik országban jobb tanulni, mint otthon. Sokféle iskola van különböző oktatási rendszerekkel és stílusokkal, és aztán, ha jól megnézzük, az összes iskola egy biznisz elsősorban. Ha valaki a nemzetközi vérkeringésben szeretne élni, lehet, hogy hasznos, ha van külföldi végzettsége. Persze annak is jó, aki a külföldön összeszedett tudást (dolgokhoz való hozzáállást) szeretné az otthoni légkörbe átcsepegtetni.

Sokaknak lehet, hogy nehéz megbirkózni a honvággyal, a vadidegen lakótársakkal, akik más nyelven beszélnek, teljesen más a kultúrájuk, annak ellenére, hogy tegyük fel, egy jól hangzó külföldi suliba járnak.  Ez szerintem olyan, hogy ha érzed, hogy külföldön szeretnél tanulni / élni, akkor úgyis mindent megteszel, hogy ez így legyen. Általánosságban az őszinte véleményem, hogy a legtöbbet sokszor nem az iskolában tanulunk, hanem abból, hogy mennyire tudunk nyitottak lenni olyan dolgokra, amik például nincsenek jelen abban a közösségben, országban, ahol felnőttünk.

 

 

 

 

 

(A képek Katalin saját munkái.)

instagram default popup image round
Follow Me
502k 100k 3 month ago
Share