Vientiane, Laosz fővárosa, nem egy látványos szépségű metropolisz. Akadt olyan utazó, aki már rég elhagyta a várost, amikor valahogy kiderült, már járt a fővárosban, csak éppen nem vette észre. Kiss Róbert Richard, az Inforádió Világszám című műsorának műsorvezetője saját élményeit mesélte el a pénteki adásban. Elmondta, Vientiane, noha nem New York, mégis igazi paradicsom egyeseknek: akik elvágyódnak a modern világból, itt otthon fogják érezni magukat. Könyvet azért nem árt vinni…
A franciák még 1893-ban foglalták el a mai Laosz területét, ahol az 1. század közepétől élnek lao törzsek, akiket hol a Kmerek, hol a tai-ok, hol a vietnámiak, majd végül a franciák igyekeztek – sikerrel – uralmuk alá hajtani. Rövid időszak volt az csupán, amikor a független Laoszban kikiálthatták a millió elefánt királyságát. Laosz a második világháború alatt átmenetileg japán gyarmat lett, majd visszatértek a franciák. 1946-ban a laoszi kommunisták azonban fellázadtak. Válaszul a nyugat megengedte az önállóságot, de csak úgy, ha királyság lesz az ország. A vietnámi háború idején azonban – vietnámi segítséggel – a kommunisták legyőzték a királyi csapatokat, a korábbi uralkodót átnevelőtáborba vitték egész családjával. Mindannyian itt haltak meg. Laosz manapság is kommunista ország, egy párt létezik, a Laoszi Népi Forradalmi Párt, amely megengedő politikát igyekszik folytatni.
Laosz területén rengeteg elefánt él, némelyik szabadon, némelyik munkára fogva. Az ország lakossága keményen dolgozik, a legtöbben a mezőgazdaságban, főként a rizsföldeken. A helyiek táplálkozásában fontos helyet foglal el ez a gabona. Ám nem könnyű finomat enni, ha turista az ember. A kihalt és bizarr higiéniai körülmények között műkődő kifőzdék helyett érdemes a hotelek éterrmében falatozni. Itt belekóstolhatunk a lao konyha specialitásaiba is, például megízlelhetjük a chips-szerűen vékony és ropogós marhahúscsíkokat. Noha Laosznak nincs tengerpartja, vietnámi tengeri finomságok is kaphatóak, de az édesvizi halak, sőt a béka is népszerű. Különleges falatoknak számítanak még a különböző ízeltlábúak is.
Az ország fővárosában, Vientiane-ben lassan megy az idő. A szuvenír árusok félóránként találkoznak egy-egy turistával, a széles utakon csak néha-néha halad el egyegy jármű. A buddhista templomok mellett a város valódi látványossága a kommunista múlt emlékeit felidéző múzeum. Az 1975-ben kommunista uralom váltotta fel a monarchikus berendezkedést. Kaisôn Phomvihān lett az új, kommunista Laosz vezetője. A személyének szentelt múzeum látogatói megtekinthetik többek között a vezér vérnyomásmérőjét, ping-pong ütőjét, de szemüvegét is. Az épület aulájában aranyszobor, a falakon fotók. A múzeumban láthatunk még tipikus lao házat, és az ország fő termékeit, gyógyszereket, ékszereket.
Noha a laoszi Nemzeti Múzeum gyűjteménye egyáltalán nem lenyűgöző, mégis le kell adni a kamerát a belépéskor. Laosz történetének bemutatását a dínóknál kezdik, és a kommunista hatalomátvétel idején fejezik be.
A Néphadsereg Múzeumában 20. századi fegyverek látványos gyűjteménye várja a látogatókat. Az épület előtt helikopter, tank is ki van állítva, előttük lokátor, mögöttük messzehordó ágyú. Azzal együtt, hogy mindenkit, aki belép a múzeumba, regisztrálnak, a múzeumot felügyelő katonák igen megengedőek, például félrenéznek, ha valaki fényképez.
Hallgasd te is az Inforádió Világszám műsorát az FM 88,1 MHz-es frekvencián péntek este 19:00 órától és szombat délelőtt 10:00 órától.
Fotók: traveller.pl, travel-pictures.1-my.com, goingo.vn, www.asian-studies.org, iamjosemanuel.com, www.visit-mekong.com
