Idővel majd könnyebb lesz… A jól ismert vigasztaló mondat legalább egy együttérző barát szájából elhangzik, amikor szívtörésre kerül sor. Te pedig szívesen megfojtanád egy kanálka vízben a rendkívül eredeti mondat tulajdonosát. Ebben a négy szócskában azonban több igazság van, mint gondolnád, a szakítás okozta fájdalmat ugyanis az agyad dolgozza fel, a szenvedés pedig ennek köszönhetőn lassanként eltompul, majd végleg megszűnik.
Egy szerelem vége nemcsak a szívedet zúzza porrá, de az agyadban is pánikreakciót vált ki. Egy szerelmes elvesztése olyan válaszokra sarkallja az agyat, ami hasonlít ahhoz az állapothoz, amikor szerelmes vagy: mindkét esetben az agy jutalomközpontja aktiválódik. Az agy pedig egyre többet és többet akar, hogy megkapja a rendszeres dopaminadagját. A szakítás azokat a területeket stimulálja, melyek az éhséghez és szomjúsághoz hasonló érzéseket váltanak ki, csak itt az ex jelenléte, érintése, társasága szükséges a túléléshez.
A szerelmes és az összetört szívű állapot során lejátszódó agyi folyamatok annyiban hasonlítanak, hogy mindkét esetben dopamin szabadul fel, melyet a szerelmes vált ki belőlünk. A szakítás után azért is vágyunk úgy a másik után, hogy csillapíthassuk az agy függőségét és dopaminéhségét. Ezek az ingerek a jutalmazóközpontba jutnak, ami a szerelem állapotában is működik. Az agynak ez a területe aktiválódik egyébként a nikotin és drogfüggőség során is. Így nem túlzás azt állítani, hogy a szerelem függőséget okoz az agyban.
A fájdalom és a hiányérzet akkor is felerősödik, ha a kapcsolat már kifulladóban volt és az érzelmek kezdetek elhalványodni, ugyanis a a szakítással a szerelmesből ex válik, aki hirtelen eltűnik az életünkből, ez pedig az agyat is megviseli. Épp ezért a fájdalom is része az élménynek. Ez a reakció a romantikus kapcsolatok tartósságát hivatott fenntartani. Ha hosszabb időre elszakadunk szerelmünktől, a viszontlátáskor jobban kötődünk hozzá, és még jobban vágyunk a társaságára. Szakításkor ezt már nem tudjuk megadni magunknak és az agyunknak, így az fájdalommal reagál a szeretett társ hiányára. Olyannyira, hogy képesek vagyunk belehalni is ebbe a szívfájdalomba. Ha valakinek megszakad a szíve, az tulajdonképpen azt jelenti, hogy a sok stressztől a szív megnagyobbodik és elgyengül, végül örökre megszűnik dobogni.
Az extől való elszakadás csak fokozatosan megy végbe, amerikai kutatók szerint átlagosan kettő év kell ahhoz, hogy túltegyük magunkat egy szerelmen. A folyamatot tudatosan is gyorsíthatjuk, így ha például eszünkbe jut egy nosztalgikus, szép emlék, társítsunk hozzá valami negatív példát is a kapcsolatból, ami nem működött.
Szóval csak bátorság!
Képek: queercents
