Neked egy tincs, neki nagy kincs.
Amikor kamaszkoromban először vágattam le a hajamat, felemás érzések kavarogtak bennem: egyrészt elégedett voltam a képpel, ami a tükörből köszönt vissza rám, másrészt viszont sajnálattal tekintettem a körülöttem lévő hajszőnyegre. Milyen kár ezekért a hosszú tincsekért!
Ugyanabban az időben egy beteg kislány a kezelésektől meggyötört arccal tapinthatta meg kopasz kis fejét rácsos ágyán ülve, arra gondolva: nem vágyik ő másra, csupán hogy újra a kertben futkározhasson, s haja zászlóként lobogjon a szélben.
A Gyermekrák Alapítvány és a Tincses Sziget Gyermekfodrászat pár éve összefogott: Neked egy tincs, neki nagy kincs névre keresztelt programjuk célja, hogy a kemoterápia miatt hajukat elvesztett gyermekek parókát kapjanak – igazi hajból. Felhívásukra rengetegen küldték el levágott tincseiket a fodrászaton keresztül, személyesen vagy épp postán – s küldik ma is gyerekek, kamaszok és felnőttek egyaránt.
„Tudom, milyen szörnyű a rák”
Az alapítvány megdöbbentő adata szerint évente hozzávetőleg 320 gyereknél mutatnak ki rákos megbetegedést. Ezeknek a gyerekeknek nemcsak betegségük, de hajuk kihullása is óriási lelki traumát okoz, egy paróka pedig segíthet helyrebillenteni önbizalmukat. Aki csatlakozna a mozgalomhoz, két dologra ügyeljen: haja ne legyen ősz vagy roncsolt, illetve legalább 30 centi hosszú fürtöket küldjön.
Hogy a közösségi oldalak jóval többet jelentenek a lájkgyűjtésnél, arra bizonyíték Csenge története.
„Eleinte el akartam adni levágott hajamat, majd egy ismerősöm megosztásánál láttam a Facebookon, hogy a Gyermekrák Alapítványnak is oda lehet adományozni. Az orvosin tanulok, és sajnos sokszor szembesülök a rákbetegség szörnyűségeivel, így nem is volt kérdés számomra, hogyan cselekedjek. Ötven centi hosszú, szőkére festett fürtjeimet küldtem el a beteg gyerekeknek.”
„Rövid hajú ismerősöm nevében is segítettem”
Az országban a Tincses Sziget Gyermekfodrászaton kívül több felnőttfodrászat is van, mely továbbítja az alapítványnak a betegeknek szánt tincseket, többek között Abonyban. De ha esetleg nem ilyen helyen járnál, magad is postára adhatod.
„Idén májusban döntöttem úgy, hogy megválok hosszú tincseimtől. A Gyermekrák Alapítványnak küldtem el, összekötve, beborítékozva – meséli a fiatal anyuka, Edit. – „Egy ismerősömtől hallottam erről a lehetőségről, aki az interneten többször is megosztotta ezt a jellegű segítségnyújtást, azon keseregve, hogy rövid hajat hord, ezért nem tud részt venni a mozgalomban. Mindez nagyon megérintett: ekkor gondoltam rá először, ha valaha rászánom magam, hogy megválok a fürtjeimtől, feltétlenül elküldöm, hogy hasznát vehessék. Hónapok múlva érett meg bennem a döntés, hogy egy családi esemény miatt megcsináltatom a frizurámat, és ha már bejelentkeztem a fodrászhoz, búcsút intek fenékig érő hajamnak. Az elhatározást a segíteni akarás mellett az is erősítette bennem, hogy kisgyerekes édesanyaként sokkal praktikusabb a rövid frizura. Körülbelül 30-40 centis tincsektől váltam meg. Nem hullajtottam utánuk könnyeket, a többi vendég jobban sajnálta a hajamat, mint én. De nem bántam meg a döntésemet. Úgy éreztem, a már említett ismerősöm helyett is adom postára a borítékot.”
Edit egyébként ezen kívül adója egy százalékával is támogatja a rászorulókat.
„Egy pöttöm panna a hajamból készült parókát viselve végre újra mosolyog”
Brigi év elején, egy színésznő hatására vált meg derékig érő hajkoronájától.
„Nagyon régóta játszottam a gondolattal, hogy valamit kellene kezdenem a hajammal… Amióta csak az eszemet tudom, hosszú volt, és nagyon untam; nem tudtam eldönteni, hogy csak festessem, vagy esetleg vágassam.
Aztán egyik nap láttam egy videót arról, hogy Shailene Woodley levágatta a haját, és egy rákos gyermekekkel foglalkozó szervezetnek ajándékozta. Ez indította el bennem a lavinát. Egyből elkezdtem keresgélni, hogy magyar gyereknek hogyan tudnék hajat adományozni. Így találtam rá a Gyermekrák Alapítvány felhívására, miszerint parókát készítenek kemoterápiával kezelt beteg gyerekeknek, ameddig ki nem nő a saját hajuk. Néhány hét szervezkedés után végül levágattam. Derekamig érő hajamból, körülbelül 35-40 centit adhattam. Ennek már lassan egy éve, hosszú barnából rövid szőke lettem, és nagyon szeretem.
Soha, egyetlen percre sem bántam meg, hogy levágattam a hajam. Kellett a frissítés a külsőmnek és a lelkemnek is. Olyan azért volt néhányszor, hogy azt éreztem, hiányzik. De aztán meg mindig arra gondoltam, hogy nagyon jó helyre került a hajam, és lehet, hogy pont most mosolyog egy pöttöm panna, hogy újra van haja. Ez mindent megér szerintem. Most is újra levágatnám.”
Brigi rendkívül szívén viseli az elesettek sorsát: a rákos gyerekek mellett a hajléktalanokat és a menhelyre került állatokat is segíti.
„Mindig annyival segítek, amennyit aktuálisan tudok, vagy jónak érzek. Szerintem a segítség nagyon széles skálán tud mozogni. Például az is segítség, ha egy idegenre rámosolyogsz, ha azt látod, hogy szüksége van rá. Vagy az eladónak további szép napot kívánsz, amikor a kezedbe adja a terméket. Emellett rendszeresen összegyűjtöm itthon a nem használt holmijaimat, és ruhagyűjtő dobozokba teszem, vagy eljuttatom valakinek a dolgokat. Hajléktalanoknak próbálok még annyival segíteni, hogy viszek ételt nekik, pénzt ritka esetekben adok. Illetve amit a legjobban a szívemen viselek, az az állatok sorsa: elég sokat tevékenykedek azért, hogy néhány kóborka gazdára találjon. De ez már egy másik történet.”
Az angyalok köztünk járnak
Fábián-Csiba Júlia, az Apnoé zenekar énekesnője tettével fiatal rajongóinak is pozitív példát mutat.
„Internetes oldalakon botlottam bele a cikkekbe, amik a hajadományokról írtak, ez adta az ötletet, hogy én is elküldjem 30 centis tincseimet. Mindig igyekszem segíteni másokon, ráadásul nagyon szeretem a gyerekeket, nekem is van egy kislányom. Az Apnoéval pedig gyermekeknek csinálunk előadásokat, hogy örömet szerezzünk a legkisebbeknek” – vallott gyerekek iránti szeretetéről az énekesnő.
Mint már említettem, tinédzserek, sőt, óvodáskorúak is szép számmal segítenek. Mint például a tizenhét esztendős Karolina, aki felnőttekhez méltó komolysággal cselekedett.
„Hosszú ideig gondolkoztam a hajvágáson. Édesanyám noszogatására döntöttem úgy, hogy inkább másokon segítek, mintsem hogy hosszú hajam a kukában landoljon. Anyukámtól hallottam az alapítvány meglétéről is, és ő küldte el a levágott, körülbelül 27 centis tincseimet.”
A fiatal lány nem tekinti lezártnak az ügyet: nagyon szeretne legközelebb is segíteni.
„Ha visszanő a hajam ugyanolyan hosszúra, mint amekkora a vágás előtt volt, akkor egyből küldöm a kis betegeknek.”
A Gyermekrák Alapítvány Facebookos oldalán rengeteg bejegyzést, fotót találni azokról, akik elküldött hajukkal hozzájárultak egy rákos gyermek parókájához. Az egyik képen egy szőke, immáron félhosszú hajú kislány mosolyog a kamerába. Édesanyja továbbította az alapítványnak a fényképet, az alábbi sorokkal: „Anna 30 cm-es hajadományt küldött be ma apukájával. Többé nem Aranyhajnak, szólítjuk, hanem úgy: Aranyszív.”
Szöveg: Fekete Fanni
Fotók forrása: Gyermekrák Alapítvány, weheartit, bennorton.com, imgur
