A nyári kalandokból lehet-e valami komolyabb, vagy a légyottok tényleg tiszavirág életűek, és elfújja őket a szellő? Mostani interjúalanyunk története szerint lehet – sőt, mi több, az esküvőig is eljuthat a dolog.
Szóval, a nyári kalandok.
Igen, a nyári kalandok. Azt tudni kell rólam, hogy nagyon sokáig nem foglalkoztam a fiúkkal. Már majdnem betöltöttem a 19-et, mikor összejöttem egy sráccal. Nem volt az a nagy szerelem, régóta ismertük egymást. Jóban voltunk, elvette a szüzességem, de ennyi. Aztán elindultam a lejtőn. 😀
Ezt hogyan kell érteni?
Na jó, nem igazi lejtőn, de ráéreztem a pasizás ízére. Minden héten mással kavartam – nem mondom, hogy megbántam volna, de így visszanézve elég vad volt az a nyár. Gyorsan be akartam pótolni mindent, és hát tulajdonképpen sikerült is 😀
Mikor találkoztál azzal a bizonyos valakivel?
Július közepe volt már. Éppen ittunk, mielőtt inni mentünk volna, és egyszer csak odaült mellém, aztán elkezdtünk beszélgetni. Iszogattunk, beszélgettünk, csókolóztunk – így ment ez akkoriban. Mikor meguntuk az üldögélést, elmentünk egy buliba. Egész este ereszdelahajam volt, táncoltunk, őrültködtünk. Aztán kikötöttünk a parkban, és történt, aminek történnie kellett.
Húha. Folytatás?
Nem voltam benne biztos, hogy lesz, de lett. 😀 Hasonló kezdetű este volt, csak a buli helyett felmásztunk egy posta tetejére, és ott estünk egymásnak. És ez így ment egész nyáron – őrült helyeken, őrült módon, őrült hévvel.
Nem gondoltad, hogy komolyodhatna az egész?
Hát… azt nem mondtam, hogy a partneremnek volt barátnője. Tudom, tudom, nem voltam magamra sem büszke, de egyszerűen… Ez így alakult.
És akkor hogyan jutottatok el eddig?
Szeptember körül éreztük, hogy ez már több, mint holmi többéjszakás kaland. Akkor szakított a barátnőjével, és kimondtuk: együtt vagyunk.
Mikor is volt ez?
Négy éve. Azóta is együtt vagyunk. Tavaly nyáron megkérte a kezem, két hónap múlva pedig házasodunk. Szóval, akárhogyan is nézem, megérte bolondnak lenni ott és akkor.
