Május 12-én lementek a szakmai érettségi vizsgatárgyak is, jövő héten pedig még javában tartanak a nyelvi érettségik. Kolleganőnk az emelt szintű irodai ügyviteli érettségin vett részt, ennek részleteiről s izgalmairól kérdeztük!
Hogyan érezted magad?
Nagyon izgultam, de próbáltam úrrá lenni rajta. Ráadásul először egy másik terembe tévedtem be, ahol egy osztály volt, akik egymással beszélték meg éppen a ‘stratégiát’. Megijedtem, hogy mégis miről beszélnek, s hol vannak a gépek? Hiszen én szövegszerkesztésre és Excelre számítottam. Végül segítettek, hogy én nem is abban a teremben fogok érettségizni, s megnyugtattak, hogy várnak rám – csak éppen máshol.
Akkor igazán izgalmasan kezdődött. Milyen volt a későbbiekben?
Ahogy megtaláltam a termet, már nem volt gond.
A telefonunkat le kellett tenni egy asztalra, s a táskáinkat is egy külön asztalra.
Ihattunk-ehettünk végig a vizsga alatt, de természetesen a vécére csak úgy mehettünk ki, ha fel lett jegyezve, mikor hagytuk el a termet, s mikor érkeztünk vissza. De azt hiszem, ez mindig így szokott lenni.
Milyennek érezted a vizsgát, könnyű volt vagy nehéz?
A feladatok nem voltak nehezek. Ami inkább ‘megizzasztott’, az az idő volt. 3 órát, azaz 180 percet kaptunk a feladatokra, ami őszintén szólva elég… hogyan is fogalmazzak, karcsú.
Azért be tudtad fejezni?
Mivel az én gépem 3x is feladta a leckét és beadta a rendszerleállást, így duplán be kellett hoznom az időt, de úgy érzem, így is meg tudtam oldani a feladatok nagy részét, kedvesek és segítőkészek voltak a tanárok mindannyian.
Összeségében jól érezted akkor magad?
Teljesen, szinte nem is éreztem vizsgának, hanem egy kellemes hangulatú feladatmegoldásnak. Remélem ez az eredményen is meglátszik majd!
Biztosan meg fog! Üzennél valamit azoknak, akik esetleg még vizsga előtt állnak?
Igen, mindenképpen!
Ne izguljatok! Higgyétek el, ha nem izgultok, sokkal jobban fog menni!
Persze, tudom: könnyű mondani! De próbáljátok meg! Ne fogjátok fel vizsgaként! Hajrá!
