Unalmas emberek minden formában és méretben megtalálhatók, és valljuk be, gyakran hajlamosak vagyunk kifogni őket. Van módszer, ami kezelni tudjuk őket? Talán.
Van egy ismerősöm, aki rengeteget szeret mesélni a verseiről, és arról, hogy milyen nehéz elérni, hogy az emberek elolvassák őket, pedig higgyem el, azok nagyon jó versek mert… és jön a monológ.
Persze vannak tanárok, osztálytársak, ismerősök is, akik folyton ugyanazt mondják, és nem lehet őket lelőni. Na, és persze, akik délután rád írnak unalmasabbnál unalmasabb kérdésekkel és nem veszik észre, hogy a kommunikáció már a kezdetektől halott volt. És ekkor jön a nagy dilemma. Vajon válaszoljak együttérzően és kedvesen? Vagy próbáljak meg én beszélni valamiről? Valami másról? Lehet, hogy még több unalmas fecsegéshez vezet, hogy szimpatizálunk vele? Nehéz ügy, igaz?
Az első és legfontosabb lépés, hogy gondolkozzunk el azon, hogy akit mi unalmasnak találunk, vajon miért az? Lehet, hogy egyszerűen csak nem tetszik nekünk az adott személy? Vagy kellemetlen az, amit mond nekünk? Lehet, hogy csak irigyek vagyunk arra, amit a másik mond, vagy épp kellemetlen emlékeink vannak a témával kapcsolatban?
A vizsgálat kiváló első lépés lehet ahhoz, hogy megoldjuk a problémát, de nem mindig jó megoldás menekülni az unalmas emberek elől. Az iskolában, a munkahelyen, edzésen akarva, akaratlanul is belebotlunk az illetőbe. Ilyenkor jön az, hogy különböző kifogásokat kezdünk el gyártani.
Vannak unalmas tanárok, istentiszteletek, családi események, amik alól igyekszünk udvarias, vagy nem zavaró módon kibújni. Vagy épp elővesszük a telefonunkat és csetelünk, vagy játszani kezdünk. Ezek mind annak jelei, hogy unjuk a témát, mégis tovább nyomják nekünk a dolgot. Sőt, még tiszteletlenséggel is megvádolnak, hogy ugyan miért nem figyelünk. Hát, igen…
Egy norvég kutatás korábban azt vizsgálta, hogy az emberek hogyan kezelik az unalmas helyzeteket. A tesztben az emberek határait feszegették: a résztvevőknek egy számítógép üres képernyőjét kellett nézni 25 percig. Ezért pénzt ajánlottak fel. A legtöbben feladták és beérték a jutalom felével.
Aztán a kutatók arra keresték a választ, mi segíti hozzá az unatkozókat ahhoz, hogy könnyebben kibírják azt a 25 percet, vagy akár tovább üljenek egy helyben. Hogy mi adhat motivációt egy féltetlenül unalmas helyzetben, arra 4 javaslatot fogalmaztak meg.
1. Találj valami pozitívat az adott unalmas személyben!
Ez egy kihívás, de próba szerencse. Lehet, hogy alapból unatkozunk, és nem attól van ez, amit az adott személy mond. Lehetséges, hogy ha valóban odafigyelünk az emberre, akkor találunk benne olyat, amire érdemes figyelni, vagy ami érdekes. Esetleg rájöhetünk valamire, ami korábban elkerülte a figyelmünket.
2. Koncentrálj!
Sokak számára az a legegyszerűbb, ha beletörődik abba, hogy unalmas beszélgetést kell átélnie, és csak reméli, hogy nem következik egy újabb unalmas monológ. Ahogy az elménk közben elkezd másfelé vándorolni, próbáljuk meg koncentrálni és hallgatni a partnert, nézni az arcát. A legnagyobb veszély az, hogy nem figyelünk eléggé és olyankor elveszítjük a fonalat. Ahogy az álmodozásból visszatérünk, máris rájövünk, hogy nem figyeltünk és nem tudunk hozzászólni, vagy válaszolni a kérdésekre. Kínos, és ciki. „Miről is volt szó?”
3. Kapcsold be a kitartáskapcsolót!
Egy tanulmány kimutatta, hogy néhány ember képes kibírni bármilyen unalmas feladatot, ha kitartó. Ha valaki olyan kitartó, hogy képes egy képernyőt 25 percig bámulni, akkor bármilyen unalmas helyzetben feltalálja magát. Kreativitás sem árt.
4. Keress lehetőséget, hogy megoszd saját álláspontod vagy észrevételed!
Az is segítség lehet, hogy ha egy beszélgetésben „aha” válasz helyett tényleg elmondunk valamilyen véleményt a dologról. Az sem baj, ha őszinte. A lényeg, hogy könnyebben tudjuk kezelni az ilyen helyzeteket, ha hozzászólunk. Hasonlóképpen, ha uncsi a tanóra, kérdezzünk bele! Aki éppen beszél értékelni fogja azt, hogy valaki az alvó tömegben némi érdeklődést mutat.
Sajnos az életben nem mindig vannak értékes és szórakoztató pillanatok. De ha megtanuljuk ezeket kezelni, akkor meglepően jól érezhetjük magunkat még a legembertpróbálóbb időszakokban is. Hajrá!
