Minél többször talál ránk egy új szerelem, annál ügyesebben és óvatosabban vagyunk benne a kapcsolatban. Senki nem születik tapasztalattal, ezért rontunk olyan sokat az első alkalommal. Többet között az alábbiakat.
Mindenen megsértődünk
Legyen szó akár csak egy kicsi félreértésről, vagy egy apró, viccből tett beszólásról, máris kitör a veszekedés. Emlékszem, amikor az első kapcsolatomban mindent a másik fejéhez vágtam újra és újra, sokkal fontosabb volt az én igazam és jókedvem, mint a békesség. Azóta tanultam belőle. Néha jobb elengedni ezeket, hogy ne romoljon a viszony.
Nem merünk önmagunk lenni
A legtöbb esetben régóta vágyunk a szerelemre, nem kapjuk meg egyből, amint úgy érezzünk, készen állunk rá. Amikor meg végre eljön, úgy vagyunk vele, hogy csak a legjobb formánkat mutatjuk, nehogy elszaladjon. Ha eddig nem volt senkink, magunkat hibáztatjuk, hogy biztos nem vagyunk értékesek, de ez nem igaz. Nem szabad elfojtani a valódi énünket. Aki nem szeret önmagunkért, az meg sem érdemli a társaságunkat.
Kritizáljuk a párunkat
Ha vannak hibái (már pedig vannak), azokat hajlamosak vagyunk a tudtára adni, mintha meg akarnánk változtatni. Az első kapcsolatnál még nem tudjuk, hogy ez mennyire káros. A másodiknál, harmadiknál már jobban odafigyelünk, hogy ne bántsuk meg, mert már tudjuk, hogy nem a tökéletességéért szeretünk valakit, hanem annak ellenére, hogy nem az.
Kisajátítjuk
Akkora a rózsaszín köd, egész nap csak vele akarunk lenni. Emiatt rosszul viseljük, ha a másik fél néha eltöltene egy délutánt otthon, vagy a barátaival. Ez valószínűleg akkor alakul ki, ha az első időszakban nagy volt az egymáson lógás, aztán a páros egyik tagja kicsit visszavesz és hiányolni kezdi a kötetlenséget. Ezért az lenne az egészséges, ha már az elején is annyit lennének együtt és annyit beszélnének, mint a későbbiekben. Így ahhoz szokunk hozzá, amit hosszútávon is kapunk.
Félénkek vagyunk
Ez nem is hiba, hiszen teljesen normális, de visszagondolva enyhén kínos. Nem merünk annyira közeledni a másikhoz, nehezen vesszük rá magunkat, hogy megismerjük a családját, nehezen állunk készen az új szintre lépésre. Nincs ezzel baj, évekkel később úgyis sokkal bátrabbak leszünk, de az elsőnél nem valószínű.
Mindent kitárgyalunk a barátainknak
Eddig is hozzá voltunk szokva ahhoz, hogy mindent elmondunk a legjobb barátainknak. Az első dolgunk volt, hogy screen shot-ot küldtünk a barátnőnknek, mert az imént hívott el a srác randira. Az első csók után izgatottan hívtuk fel a BFF-et, hogy nyugtasson le, esetleg menjen oda és fogjon meg, nehogy elszálljunk. Ez egy dolog, de néha történhet olyan, amit nem illik kitárgyalni, például a veszekedéseket, esetleg a hálószobában történteket, főleg, ha rosszak. Ezek barátságtól függőek, hogy mennyit mondunk el egymásnak, de érdemes belegondolni, hogy a szerelmünknek ez hogy eshet, vagy nekünk milyen érzés lenne fordított helyzetben.
Természetesnek vesszük
Elérkezett a legnagyobb probléma. Az első kapcsolatunknál még nem tudjuk (vagy csak nem akarjuk tudni), hogy esélyes a szakítás. Azt gondoljuk egyből, hogy megtaláltuk az igazit és mivel “megígérte”, hogy soha nem hagy el, ezért biztos betartja a szavát. Egy idő után bele is kényelmesedhetünk, hiszen úgyis megmarad mellettünk. Ezt jobb elkerülni. Velem is így volt, azt hittem, örökké tart, mégis szakítottunk. Sose vegyük magától értetődőnek, hogy kapcsolatban vagyunk, mert még évekkel később is tenni kell azért, hogy működjön.
