A szüzesség elvesztése kapcsán hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy ez csak a lányokat aggasztja, nekik okoz álmatlan éjszakákat, pedig nem szabad elfeledkeznünk a fiúkról sem. Bár a lányoknál fizikailag ez valóban egy konkrétabb eseményhez kötődik (lsd. a szűzhártya átszakadása), mint a fiúknál, rájuk viszont sokkal nagyobb nyomás nehezedik ezzel kapcsolatban. Pl. ha egy 18 éves lány még szűz, mondhatja, hogy csak nem akarja elkapkodni és az igazinak tartogatja magát, és nem néznek rá ferde szemmel emiatt, egy vele egykorú fiú azonban cikizés tárgyává válhat a haverjai körében, ha még nem esett át a „tűzkeresztségen”.
Ráadásul, amíg általában egy lánytól nem vár el a partnere túl sokat az első alkalommal, addig egy fiúnak bizonyítania kell a saját férfiasságát, sőt, sok esetben az is az ő felelőssége, hogy a lánynak is jó legyen. Egy lány színlelhet élvezetet, de egy fiúnál annak kézzelfogható jelei vannak, ha „csődöt mondott” ezen a téren.
Evolúciósan kialakult tény, hogy míg egy nőnél inkább az az elvárt, hogy kevesebb, de komolyabb és mélyebb kapcsolata legyen, addig a férfiak társadalmában jobban díjazzák a skalpok gyűjtögetését: annál nagyobb macsó valaki, minél több szexuális kapcsolatban volt része.
Persze vannak olyan fiúk, akiknek ez nem okoz gondot, külső adottságaiknál és természetüknél fogva könnyen megy nekik a csajozás, nem görcsölnek azon, hogy elhívjanak egy lányt randizni, és nem paráznak akkor sem, amikor lekapcsolódik a villany. Másoknak mindez szorongást okoz: lehet, hogy az a lány, aki tetszik nekik, elvárná, hogy a fiú kezdeményezzen, de neki nincs ehhez elég bátorsága; fél a visszautasítástól, vagy attól, hogy valamit rosszul mond vagy tesz, és beég.
Az alábbiakban három rövid történetet olvashattok, amelyek elmesélőinek szintén meggyűlt a baja a párkapcsolatok kialakításával és a szüzességük elveszítésével:
Ádám (19 éves):
„Valahogy sosem ment igazán a csajozás. Otthon mindig előre elterveztem, hogy majd mit fogok mondani annak a lánynak, akit el akartam hívni randizni, de amikor ott állt velem szemben, valahogy sosem jutott eszembe semmi frappáns. A haverjaim bezzeg mindig azzal jöttek, hogy ne görcsöljek rá, ha laza vagyok, azt a lányok is észreveszik, és nem fognak nemet mondani. A bulikban is csak akkor jött meg a bátorságom, ha már egy jelentős mennyiségű alkoholt elfogyasztottam, bár ennek meg nem sok hasznát vettem, mert egyetlen normális lány sem akar egy tökrészeg sráccal táncolni… Persze nem kell ahhoz pszichológusnak lenni, hogy tudjam, az önbizalmammal volt a probléma: mindig is volt rajtam egy kis súlyfelesleg, nem vészes, de engem zavart, és ezzel magyaráztam magamnak, hogy miért nem tetszem a lányoknak. A dolog úgy oldódott meg, hogy összejöttem a mostani barátnőmmel, aki ahhoz a baráti társasághoz tartozik, akihez én is, évfolyamtársam. Így egy csomót beszélgettünk és ismerkedtünk, anélkül, hogy az lett volna a célom, hogy legyen köztünk valami, tehát nem is paráztam rá, magamat adtam. Végül együtt veszítettük el a szüzességünket, és hát nem bántam meg, hogy nem egy buliban történt egy vadidegen csajjal…”
Kristóf (18 éves):
„Sosem kötött le a suli, azt vártam egész nap, hogy mikor léphetek végre le, és rohantam haza játszani. Délután 3-4-től hajnalig nyomtam, főleg loloztam (szerk.: League of Legends), de néha mást is. Kb. általános hetedik/nyolcadikban kezdődött, akkor kaptam egy jobb gépet, amin futottak a menőbb játékok is. Kezdetben először tényleg nem érdekeltek különösebben a lányok, sokkal jobban lekötött a játék, mint hogy velük próbálkozzak. A barátaim is játszottak, egy csapatban voltunk, kb. ez volt a legfőbb közös időtöltésünk, öt öt ellent játszottunk. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy a srácokat ez már nem izgatja annyira, mint engem, lassanként mindegyiküknek lett barátnője, rövidebb-hosszabb kapcsolata és akkor már én is azt kezdtem érezni, hogy ez így valahogy nem oké velem. A suliból egy lánnyal sem voltam jóban, nem is nagyon foglalkoztak velem, elkönyvelték, hogy a Kristófot úgyis csak a számítógépes játékok érdeklik. Nem volt könnyű kitörni ebből. Most van egy barátnőm, de nem régóta vagyunk együtt, és még nem is feküdtünk le egymással. Eléggé tartok tőle, pláne azért, mert tudom, hogy ő már az exbarátjával elvesztette a szüzességét, tehát több tapasztalata van ezen a téren, mint nekem.”
Máté (17 éves):
„Volt már néhány rövidebb kapcsolatom, de egyik sem volt túl komoly, a leghosszabb is csak két hónapig tartott, és egyikükkel sem jutottunk el a szexig. Ez talán furán hangzik, de ebben nagy szerepet játszott, hogy egyszerűen nem volt hol. A lányok szülei nyilván nincsenek elragadtatva, ha a gyerekük bezárkózik a szobájába egy sráccal, akivel csak néhány hete van együtt, és amúgy is túl fiatal szerintük ilyesmihez. Én egy másfél szobás panelben lakom a szüleimmel, és az ő szobájuk az enyémből nyílik, tehát kb. egy átjáró a szobám: akár WC-re, fürdőbe, vagy a konyhába akarnak menni anyámék, rajtam keresztül vezet az útjuk. De még ha bent is maradnának és csukva lenne az ajtó, olyan papírvékonyak a falak, hogy egyszerűen a kedvem is elmegy mindentől, úgy, hogy tudom, a szüleim kb. mindent hallanának…”
képek: http://www.indyscan.com/ , http://creativebabble.com/
