A taps ma már teljesen természetes gesztus. Ha tetszik egy előadás, koncert, beszéd vagy akár egy TikTok-videó, tapsolunk. De belegondoltál már abba, milyen furcsa is ez valójában? Miért pont azzal fejezzük ki az örömünket, hogy összeverjük a két tenyerünket?
A tapsolás több ezer éves
A tapsolás nem új dolog. Már az ókori Egyiptomban és Rómában is tapsoltak az emberek színházi előadások vagy szónoklatok után. A rómaiaknál még „tapsmesterek” is voltak, akik irányították a közönséget, mikor kell éljenezni és mikor tapsolni.
Miért pont taps?
A taps hangos, ritmusos, és könnyen felismerhető jelzés. Mindenki tudja, hogy ha egy közönség tapsol, az azt jelenti: „ez jó volt!”. A hangos, egységes hanghatás egyszerre közösségi és ünnepi élményt teremt.
Vannak kultúrák, ahol máshogy csinálják
Nem mindenhol természetes a taps. Vannak országok, ahol inkább az ujjak pattogtatásával, vagy lábdobogással fejezik ki az elismerést. Japánban például gyakran csak meghajolnak.
És mi van a „slow clap”-pel?
A lassú, egyesével mért taps ma már inkább irónia vagy kritika jele lett – például, ha valaki nagyon bénán próbál villogni valamivel, sokszor csak egy szarkasztikus lassú tapsot kap.
Összegezve: a taps valójában egy hangos köszönet
Nem csak egy zaj. A taps egy univerzális gesztus, ami azt jelzi: „figyeltem rád, és értékelem, amit csináltál”. És ez – bármilyen furcsa is – egy elég szép dolog, nem?
