YOLO, azaz You only live once, hirdetik a fiatalokat megcélzó dalok, ruhadarabok, videók, termékek, fesztiválok. Mi pedig élvezettel vetjük bele magukat az életbe. A YOLO a fesztiválokon teljesedik ki,amikor mindenki megfeledkezik mindenről, és csak a pillanatnak él. De mi marad utánunk?
Magam is fiatal vagyok, és én is járok fesztiválokra. Tavaly a Szigetre jutottam el, ahol első dolgom volt költőpénzt tölteni a fizetőeszközként használt kártyára. Leemeltek ötszáz forintot kártyakezelési díjként, ami nem foglalkoztatott, viszont a másik ötszázasra felkaptam a fejemet. Szemétdíj. Egy rózsaszín zsákot nyomtak a kezembe. Először nem értettem: szedjem fel más szemetét és még fizessek is érte? Felvilágosítottak, hogy ha telepakolom hulladékkal és leadom az úgynevezett Zöld Ponton, akkor visszakapom a félezer forintot. De mindezt hogy fogom véghezvinni? Kételkedtem benne, hogy egy zsáknyi feleslegessé vált holmitól akarnék megszabadulni a nap végére. Nem sokáig kellett várni a válaszra: kisebb szemétdombok fogadtak elindulva az előző napi esőtől sáros úton. Orromat trágyaszagra emlékeztető bűz csapta meg. ( Mint később egy ismerősömtől megtudtam, volt, aki a szabad ég alatt könnyített magán.)
Engem már kiskoromban megtanítottak arra: szemetelni nem szabad. Ezért is volt furcsa és bosszantó számomra, hogy a zömében egyetemista Sziget-lakók erre vetemedtek. Míg én először s utoljára alsós koromban szórtam el az utcán egy cukorka papírját, az eset után kissé orrolva saját magamra, addig egy mellettem elhaladó huszonéves lány könnyedén hajította el a megüresedett sörösüvegét. Történt mindez fényes nappal, s főhősünkön nem látszott részegség, de még csak másnaposság nyoma sem. Bár ő lett volna az egyetlen!
Amin eleinte megütköztem, arról be kellett ismernem, hogy helyes döntés tehát. Gerendai Károly, a Sziget alapítója úgy véli, jogos a felháborodás a magas jegyárak mellett, de fontosnak tartja a fiatalok környezettudatos nevelését.
Jómagam egy fergeteges Outkast-és Calvin Harris koncert után fáradtan bár, de annál kevésbé resten hajoltam le a földön „felejtett” nejlonzacskókért és társaikért. Leadtam a Zöld Ponton, és büszkén vettem át a cserébe kapott oklevelet. Most már hivatalosan is környezettudatos vagyok.
A jelmondat pedig módosult: World only lives once.
Szerző: Fekete Fanni
( Fotó:jeka.be)
