Március 27-én a Fonóban vette kezdetét a folklór zene és tánc szerelmeseinek ünnepe, a háromnapos Táncháztalálkozó. A hétvégén a szervezők élő népzenével, bemutatókkal, táncházzal és kirakodóvásárral várták a résztvevőket, sőt, az OTP Bank Táncház Díját is átadták. A találkozó kapcsán Novák Péterrel beszélgettünk.
Még csak hat óra volt, de a Játékszín előtt, odakint már ácsorgott pár néző, odabent pedig néhányan azt tudakolták, maradt-e még pótjegy a hétkor kezdődő előadásra. Novák Péter, a műsorvezető, rendező, színész, koreográfus, táncos és még hosszasan sorolhatnánk, mi mindenben is jeleskedő művész, az idei Táncháztalálkozón a Csík Zenekar rendezőjeként volt jelen.
Petivel a színház művészbüféjében fogaltunk helyet, elmélyedve a táncház-mozgalom, a találkozó, a néptánc és népzene, mint kultúrkincsek világában.
Milyen szereped lesz az idei Táncháztalálkozón?
A Csík Zenekar tavaly decemberi záróbuliján beszélgettünk a zenekar tagjaival, akikkel már régóta jó baráti kapcsolatot ápolunk. Ekkor kértek fel, hogy legyen a Táncháztalálkozó záróprodukciója keretében adott koncertjük rendezője, ami nagyon megtisztelő titulus, de valójában egy koncerten nincs igazán mit rendezni. (nevet) Az én szerepem inkább a szerkesztői munka
volt, egy külső szem, amely segít, hogy a koncert szép vizuális környezetbe kerüljön. Éppen ezért, egy fiatal tehetséges grafikuslánnyal, Tóth Katával összefogva, közösen alkottuk meg a koncert hátteréül szolgáló animációt, amely egyben a zenekar új lemeztémájának adaptációja is.
Mesélsz kicsit a vendégfellépőkről is?
Rúzsa Magdi és Lovasi András is már-már állandó vendégei a Csík koncerteknek, így most sem volt kérdéses a meghívásuk. De szeretném megemlíteni Lakatos Róbertet is, a komoly és könnyű zenében is jártas jövő brácsaművészt, valamint a Fitos Dezső Társulatot is, akik elképesztő koreográfiáikkal járultak hozzá, hogy az előadás kerek egészet alkosson. Mondhatni egy összetett, operai formáról van szó, így mindenképpen jó, ha ezt valaki kívülről is látja. Mi, külső háttéremberek mindig a zenekar vágyait próbáljuk valamilyen módon érvényre juttatni.
Miért jó választás a Csík Zenekar záróprodukcióként?
Iszonyatosan izgalmasnak és autentikusnak tartom a munkásságukat a szó azon értelmében, hogy hogyan lehet beemelni kulturális értékeinket a mai magyar kultúrafogyasztói szokások közé. Ráadásul hitelesen is hozzák össze ezt a mixet. Azért is áll nagyon közel a szívemhez ez a stílus, mert fiatal muzsikus koromban én éppen erre az összhangra törekedtem.
Az előző években is közreműködtél valamilyen formában?
Amióta az eszemet tudom, azóta ez a zene, ez az invenció vesz körül, én ebben nőttem fel. Az első Táncháztalálkozóktól kezdve nálunk ez családi program volt. Nem is emlékszem már hányszor voltam színpadon vagy hányszor a nézőtéren. Tanítottam is és tanultam is már táncot. Ebből is látszik, hogy teljesen mindegy, a táncház, mint kommunikációs csatorna melyik végén állsz – akár a színpadon akár a tánctéren –, itt mindenki ugyanannak a közösségnek az egyenrangú tagja. Ezért is merem ajánlani szó szerint mindenkinek, azoknak is akik életükben nem találkoztak még a néptánccal vagy a népzenével. A táncház nagyon barátságos.
Fotó: vilagszam.hu, hir24.hu, szelektalok.hu
