Felesleges tagadni az igazságot: „lúzerek” és „menők” minden osztályban vannak. De akkor miért az idézőjel?
Menny és pokol közt nincs létra
„Menők”. Az osztály krémje, akik közé titkon mindenki vágyik. Ők azok, akik a legszebbek, a leghelyesebbek, akik húszmillió ismerőssel és baráttal büszkélkedhetnek, akik bátran áthágják a szabályokat, akikbe mindenki szerelmes, a vezető egyéniségek- egyszóval a legek. Akiknek a klikkjébe szinte lehetetlen bekerülni. Mert legnek születni kell. Ahogyan „lúzernek” is: előnytelen külsejű, visszahúzódó, ügyetlen baleknak. „Lúzerből” sosem válik „menő”, hiába igyekszik leutánozni annak vonzó külsejét és esetleg személyiségét. Pózolhat, affektálhat, cigizhet, hangoskodhat, még teljes fejcserén is áteshet- az eredmény nem az lesz, amit a bugyuta amerikai filmek elhitettek vele és annyira remélt. S ettől csak még nagyobb „lúzernek” fogja érezni magát.
Klikk!
Az átalakulási kísérlet tehát kudarcot vall, az apró rés a népszerű társaságot védő burok falán örökre beforr. Az idézőjel viszont marad, és kezd egyre zavaróbbá válni. Ideje megmagyarázni. Az osztályt alkotó „lúzerek”, „menők”, és további csoportok csak az egyéniségüket és neveltetésüket hozták magukkal a közösségbe, a nevüket nem. A „menőket” ugyanis a „lúzerek” nevezik el így a hátuk mögött vagy magukban, példaképeket keresve. Ők emelik trónra, s adják a koronát a fejükre szomorú sóhajtások és irigykedő pillantások közepette. Hiszen legszívesebben saját magukat ékesítenék vele, de mennyire!
Tehát a csoportok közti hierarchiát is ők teremtik meg. A népszerűek társasága valójában ugyanolyan klikk, mint bárki másé. Ez is egymást szerető és egymáshoz hasonló emberek „halmaza”. S ezek a kiskirályok is ugyanolyan kamaszok, mint társaik, csak egyetlen dologban különböznek tőlük: ez pedig az óriási önbizalom birtoklása. Való igaz, ebből az erényből kicsit sok jutott nekik, mikor az Isten születésükkor ezt osztogatta. És ettől váltak azzá, akik. Ők az osztályban a legszebbek? Nem feltétlenül, ám mivel elhiszik magukról, ezért mindenki más is gyönyörűnek látja őket. Sikeresek az ellenkező nemnél? Önbizalmukból kifolyólag abban sem kételkednek, hogy bárkit megkaphatnak. Uralkodnak a gyengébbek felett? Aki még a lábuk nyomát is megcsókolja, azzal mást tenni nemigen lehet.
Miért?
Aki lúzer, az magára osztja ezt a szerepet. Ahogy magára tekint, úgy fogja látni őt a külvilág is. Fél a népszerűektől, zavarba jön előttük, pedig néha alaptalan a szorongása. Ha egyenlő félként viselkedne az irigyelt osztálytársakkal, azok nem a kis nebántsvirágot látnák benne. Ezt megfogadva nem feltétlenül kell nagy egymásra borulásokra és sírig tartó barátságokra számítani. Az emberek különbözőek, és mindenki azzal érteti meg és érzi magát legjobban, aki hasonló hozzá. A Tizenhárom című film főszereplője, Tracy- hiába van egy kedves, rendes barátnője- elkönyveli magát „lúzernek”, amiért példaképe, Evie nem foglalkozik vele,s neki csak egy másik “lúzer” jutott. Amikor meglepő módon- elvégre filmről beszélünk- Evie közös programokra hívja, mégsem érzi jól magát, persze ezt önmagának sem meri bevallani. Tracy megérdemli, hogy így járt, mert nem becsülte meg azt, ami illetve aki megadatott neki az életében.
Jó pár éve egy kineziológussal beszélgettem a témáról. Elmeséltem neki, hogy a népszerű emberek társaságában megszólalni is alig merek, mert úgy vélem, én nem vagyok hozzájuk elég jó. Erre ő megkérdezte:” És ők mitől jobbak nálad?” Nem tudtam megválaszolni. Mondtam volna, hogy szépek, vagányak, talpraesettek (mind a sok önbizalom származéka), de ezek közül egyik sem erény, ami miatt bárki jobb lenne másnál. Erénnyé csak akkor válnak, ha megtanulják helyesen, jó célokra használni.
Ha e sorok olvasója is „lúzernek” érezné magát ( igen, az idézőjel marad), feleljen a következő kérdésekre: lusta? Rosszindulatú? Irigy? Udvariatlan? Káros szenvedélyeknek él? Nem törődik mások érzéseivel? Egyetlen jó barátja sincs, még a családja is utálja? Ha a legtöbb válasz igen, sajnos tényleg joggal viselheti ezt a jelzőt. Ha viszont egyik megállapítás sem igaz rá, el kell keserítsem: véget vethet az önsajnálatnak, mert sajnos nem vesztes. Talán nem is született egoista, csak a külsőségeknek élő, felszínes tini, de egy magát elfogadó, barátságos, az élet apró örömeit értékelő normális kamasz még lehet. A koronával pedig a kukába!
Szerző: Fekete Fanni
(Fotók: weheartit, pattygopez.buzznet.com, tumlr, alwaysimages.co.uk)
