A legjobb barátom és én mindig meglehetősen spontán módon éltünk. Így volt ez, azon a kora tavaszi napon is, amikor csak lógtunk a TV előtt, és feltette a nagy kérdést, megtörve a csendet…Nem utazunk el valahova?
Én pedig jó barát módjára, röviden csak ennyit mondtam: persze, menjünk! 🙂 Nagyon olcsón vettünk repjegyet, és foglaltunk szállást, így az utazás meglehetősen kis büdzséből lett kihozva. Fél órával később már minden a kezünkben volt ahhoz, hogy 2 héttel később Thessaloniki repterén szálljunk ki a gépből.
Mivel elég jól tájékozódunk, na meg persze ott van a GPS is, gyorsan megtaláltuk a hotelünket, természetesen egy rom mellett. A görögök szintén szeretik beépíteni a városba történelmük megmaradt darabkáit.
De így szép, és ettől hangulatos. Míg nálunk még esett a hó, ott már roskadoztak a fák a narancsoktól. Hét ágra sütött a nap, mi pedig szinte pólóban jártunk. Fantasztikus volt ez a hirtelen váltás a télből a tavaszba. Látszott is, hogy a görögök nincsenek hideghez szokva, takarónak csak egy-egy pokrócot álmodtak meg nekünk, ami barátok közt is igen gyenge vitamin volt éjszakára.
Az ellátásra viszont nem lehetett panaszunk, minden problémánk megoldhatónak bizonyult. Cuki kis pékségeket találtunk, olyasfajta design cukrászdákról beszélek, amik nálunk csak később jöttek divatba. A tengerpart erősen idézőjeles Thessalonikiben, hiszen ipari kikötőjéről is híres.
Ezt azért több beülős, koktélozós hellyel próbálták kompenzálni, ami sikerült is nekik, mert igazi tengerparti hangulat volt minden este. Gyönyörűen kivilágított sétáló utca, nagy térrel a közepén, a parton egymás mellett sorakozó szórakozóhelyek, teletömve igazi görög félistenekkel! Róluk még később esik szó. 😉 Az árak viszont meglehetősen horrorisztikusak voltak. Mondhatni csillagászati összegeket kértek el az italokért, de a tengerparton mi más lenne az alap, mint a csili-villi koktél. Egy üzlettípusból azonban megszámlálhatatlanul sokra van szükségük a görögöknek. Mit gondoltok mi az? A GYÓGYSZERTÁR! Aki utazik, mindenből szerelkezzen fel, mert a C-vitamint is elég magas áron mérik. Hiába az egészség drága.
Egyik nap, zarándoktúránk során betértünk egy szép templomba, megláttuk a gyertyákat, és a folyamatosan gyújtogató embereket. Gondoltam ez nem ártat, ha már ennyien adóznak ennek a szokásnak, én is gyújtok egyet, persze adomány fejében. Kiderült, hogy ez egyfajta szerencsét, és áldást hozó gyertya volt. Már dörzsöltem a markom, hogy ugyan milyen csodálatos dolgok várnak rám, amikor aktiválódott az “erő”. Életem legsötéttebb korszaka köszöntött rám, de valamilyen szinten ezen osztoztunk a legjobb barátommal is. Őt is több csapás érte, a nagy részét viszont én nyeltem be, de az is lehet, hogy csak érzékenyebben érintettek a dolgok, tekintve, hogy lány vagyok.
A napokat városnézéssel, mókával és kacagással töltöttük, míg nem kaptunk egy e-mailt, hogy törölték a járatunkat hazafelé. Hogyan jutottunk haza? Kalandos úton…folyt. köv. 😉
kép: retaildesignblog.net
