A budapesti Francia Gimnázium ( Gustave Eiffel Francia Óvoda Általános Iskola és Gimnázium) egy külön világ. Az itt tanuló diákok – noha a budai hegyekben van az iskolaépület – valójában a francia iskolarendszerben végzik tanulmányaikat. A Külhoni Francia Oktatás Hivatala 490 iskolát tart fenn világszerte, ahol a diákok francia érettségit szerezhetnek, a francia tanítási rend szerint szervezik az életüket, ráadásul a menzán is finom francia sajtokat ebédelhetnek. Zsuzsával, aki közel 10 éve érettségizett az iskolában, tapasztalatairól beszélgettünk.
Miért választottad, választottátok a szüleiddel ezt a sulit? A te döntésed volt a francia iskola, vagy inkább a szüleidé? Hány évesen kezdted?
Én 6 évesen, elsősként kezdtem a francia sulit. Akkoriban külföldön éltünk és a szüleimnek tetszett a “nyugatias”, haladó felfogású iskola (pont a rendszerváltáskor kezdtem az elsőt). Pár évvel korábban bátyámat is oda iratták be, és mivel nála bevált a rendszer, úgy gondolták, egyszerűbb, ha egy helyre járunk és segítjük egymást, ha már a szüleim nem beszélnek franciául.
Tudtál franciául, amikor ide kerültél?
Egyáltalán nem tudtam franciául, amikor első nap megérkeztem az iskolába, bátyám ugyan bemagoltatta velem, hogy hogyan mutatkozzak be, de abból a szótömegből szinte a saját nevemet se tudtam kihámozni. Az első év végére azonban már folyékonyan tudtam beszélni franciául, a második év végére már a korosztályom szintjén voltam, pár év alatt pedig eljutottam arra a szintre, hogy egyáltalán nem tudják megállapítani rólam, hogy nem vagyok francia.
Milyen közösség volt az iskolában? Jó volt ide járni? Mit szerettél a legjobban a suliban, és mit a legkevésbé?
Összesen négy francia iskolába jártam 6 és 18 éves korom között, ebből az utolsó a pesti volt. A közösség mindig nagyon nemzetközi volt, gyakran diplomaták és cégvezetők gyerekivel jártam együtt. Én nagyon szerettem oda járni, mivel mindenki másmilyen volt, így senki sem “lógott ki” a tömegből (én sem), egészen kiskoromtól érintkeztem más kultúrákkal és az ember sosem unatkozott. Azt is nagyon szerettem, hogy az osztályok általában kis létszámúak voltak, így kifejezetten családias volt a hangulat. Ugyanennek az éremnek a másik oldala, hogy az osztálytársak és a tanárok gyakran változtak, meg kellett tanulnunk, hogy mindenki bármikor elmehet, ha a szülei máshol kapnak munkát. Ez a 90-es években, internet és facebook hiányában gyakran a barátságok végét jelentette.
Milyen előnyeit, hátrányait tapasztaltad annak, hogy ide jártál?
Egyértelmű előnye a francia oktatási rendszernek, hogy gondolkodni, problémát megoldani tanít meg. Adatok bemagolása helyett sokkal inkább elemezni tanul meg az ember, ami szerintem a felnőtt életben nagyon hasznos. Magyarként hátrányként élem meg a mai napig, hogy kimaradtam a magyar irodalom és történelem oktatásból, így a hiányosságaimat utólag kellett pótolnom. Ugyanígy a helyesírás, de még a szleng terén is voltak elmaradásaim, nagyon szórakoztató volt, amikor 17 évesen egy magyar szlengszótárból próbáltam tájékozódni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a hiányzó adatok pótolhatóak utólag, míg a francia rendszer által közvetített nyitottságot és analitikus szemléletet sokkal nehezebb felnőtt fejjel elsajátítani.
Merre vitt az utad a középiskola után? Hol tanultál tovább, milyen munkád lett?
Érettségi után a bölcsészkar felé vettem az irányt, majd pár év után rádöbbentem, hogy nem szeretnék nyelvtanár lenni, ezért kis pályamódosítással tolmács, illetve fordító lettem, napjainkban többnyire filmfeliratozással foglalkozom, amit imádok. A munkámban egyértelmű hasznot tudok húzni abból, hogy nem csak a nyelvet, de a kultúrát is remekül ismerem.
fénykép: www.teflexperiences.com
