Mi, lányok, hajlamosak vagyunk arra, hogy a kipécézett fiú első kedves szava után már menyasszonyi fátyollal képzeljük el magunkat. Néha bejönnek ezek az ábrándok, bár többször esünk a földre – de mi van akkor, ha a fiú adja alánk a lovat, majd mégis faképnél hagy minket?
Hogyan ismertétek meg egymást?
Egy presszóban dolgoztam, és Peti sokszor bejött kávézni, vagy este iszogatni a haverjaival. Eleinte csak néztem, hogy mennyire jó pasi, de a kérek ezt meg azton kívül nem volt köztünk más beszélgetés. Aztán egyszer tovább maradt, mint a srácok, akikkel jött. Leült a pulthoz, elkezdtünk beszélgetni – megvárta, míg bezárok, és hazakísért. Utána így ment ez, minden héten legalább kétszer.
Érezted, hogy többet szeretne tőled?
Eleinte nem. Tényleg annyira közömbös témákról beszélgettünk, mint haver a haverral. Egy idő után mélyebben belementünk a dolgokba, szépen lassan megismertük egymást, de még mindig barátiak voltak a beszélgetések.
Mi volt a fordulópont?
Egyik délután bejött egy kávéra, és tök közömbösen megkérdezte, hogy zárás után beülünk-e máshova? Fura volt, mert addig a teljesen semleges kapcsolatunk a helyhez kötődött, ahol dolgoztam. Igent mondtam, persze – nekem már egy ideje nagyon bejött, és éreztem, hogy én többet is akarnék ettől a fiútól, mint barátság. Okos volt, szép volt, tele olyan gondolatokkal, amik ritkák ilyen fiatal embernél. Olyan élete volt, ami sokkal izgalmasabbnak tűnt az enyémnél – mindig történt vele valami, kereste a kihívásokat, utazgatott – lényeg a lényeg, egy teljesen más életstílust képviselt, mint amit megszoktam.
És zárás után?
Beültünk iszogatni egy teljesen lepukkant kocsmába 😀 Szépen berúgtunk, és előjöttek a szerelmes témák, amiket addig mindig kerültünk. Bevallotta, hogy mennyire nehezen épít ki biztonságos kapcsolatot nőkkel, valójában nem is tud. Hogy az előző barátnője mennyire megbántotta, és úgy kezelte, mint egy kutyát. Persze, belőlem előjött a “na majd én megmentelek” fej. Mikor elindultunk haza, megfogta a kezem. A ház előtt pedig megcsókolt.
Gondolom boldog voltál.
Persze! Repdestem az örömtől. Mintha életemben először csókolt volna meg egy fiú. Onnantól kezdve mindent együtt csináltunk, munka után bejött hozzám, velem volt zárásig. Folyton arról beszélt, hogy mit fogunk közösen csinálni, és jaj, de jó lesz. Ez a szerelmes, ártatlan időszak két hétig tartott.
Mi történt akkor?
Aznap nem dolgoztam, és feljött hozzám – főztem vacsit, borozgattunk. Nagyon jól éreztük magunkat, és végül az ágyban kötöttünk ki. A szex is szuper volt! Másnap reggel disney hercegnőnek képzeltem magam – a madarakkal keltem, ők is öltöztettek 😀 És mentem dolgozni. És vártam Petit. És Peti nem jött.
Huh. Írtál neki?
Az első két napban nem. A harmadik nap nem bírtam tovább. Szia, mizu? – annyi volt a válasz, hogy sokat dolgozik. Egy hét után újra írtam.
Kaptál választ?
De milyet! Ne haragudjak rá, nem volt velem őszinte. A munka mellett nem is ér rá igazán, minden egyéb dolga van, magával sem jött még tisztába – és valójában csak le akart velem feküdni. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Dühös voltam. És kiábrándult. Azóta sem láttam, és nem is hallottam felőle.
Szerinted ez elkerülhető lett volna?
Hát… Valakinek biztos. Én szeretek bízni az emberekben, és nem gondolkodom túl a dolgokat. De lányok – ha találkoztok ilyen fiúval, nem azt mondom, hogy legyetek bizalmatlanok, de azért adjatok több időt a kettőtök dolgának. Igen tud fájni az a pofára esés…
Képek: 2.bp.blogspot.com/-JZa4KF1PMd0/Uyp0CpbBsmI/AAAAAAAAB5U/HOBLTjqu8Kw/s1600/I’m+sad+again.jpg, 38.media.tumblr.com/5881af3f9c709c8b4b5d1aea84df5249/tumblr_inline_nf5jgdvLhG1rkygkg.gif, reactiongif.org/wp-content/uploads/GIF/2014/11/Sorry-to-disappoint-Disappointing-Disappoint-GIF.gif
