Rajzok, amik megváltoztatják a gondolkodásod
Ha azt mondom, Hamupipőke, mindenkinek az óriási szemű, de kétségtelenül gyönyörű Disney-hercegnő jut eszébe. Ugyanez igaz Csizmás kandúrra is, akinek képét a DreamWorks dolgozta át teljesen. 3D ide, nagy szemek oda, a hagyományos, kézzel készített rajzok még szebbek, mint képernyőn látott társaik. Elég csak pillantást vetni néhány 1900-as évekbeli alkotásra.
A szóban forgó rajzokra a Buzzfeed hívta fel a figyelmet. A művészekről viszont nem tudni meg sokat, pedig a nevük említésénél több szót érdemelnének.
Harry Clarke (1889 – 1931) egy ír könyvillusztrátor volt, aki olyan szerzők meséit keltette életre, mint Hans Christian Andersen vagy Edgar Allan Poe. A Dublin Art Schoolban végezte tanulmányait. Már fiatalkorában megmutatkozott tehetsége: 1910-ben díjat nyert el egy ólomüveg alkotásáért. Londonba költözve már nem egy aranymedál, hanem az olvasók csodálata volt a tét: 1916-ban ő készítette el Andersen mesekönyvének illusztrációit- ezek voltak az első nyomtatásban megjelent művei. Andersen mellett egy másik nagy névvel is együtt dolgozott: Poe Tales of mistery and imagination című kötetéhez is rajzolt. Emellett Goethe Faustja is a nevéhez kötődik – összesen 78 képpel. Ám nem csupán a mesék bűvkörében élt: a Jameson whisky is rendelt tőle reklámfüzetéhez
Clarke a rajzok mellett ólomüvegek készítésével is foglalkozott, testvérével karöltve.
Arthur Rackham (1867-1939) angol illusztrátor élete hasonlóan indult: ő is művésziskolába járt (Lambeth School of Art), és 
díjak sokaságát kapta meg korai munkáiért. Jegyzőként kezdett dolgozni, de hamar belátta, nem ezt a pályát szánta neki a sors: magazinoknak kezdett dolgozni, majd sorra jelentek meg illusztrált könyvei – az 1890-es években összesen 19. Nem mind készült gyerekeknek. 1900-ban a Grimm testvérek történeteit rajzolta meg. 1905-ben nagy sikert aratott Rip Van Winkle névre keresztelt könyve 51 alkotásával. Izgalmas fantáziavilágot teremtett meg: a félelmetesen magasodó fák, az egyszerre szemérmes és érzéki szüzek és a trollok megborzongatják, majd ámulatba ejtik az embert.
Ezt követően készített illusztrációkat a Pán Péter és az Alice csodaországban mesékhez is. A ’40-es években a lista bővült Aesopus történeteivel, a Csipkerózsikával, a Hamupipőkével és a Jancsi és Juliskával is, hogy csak párat említsek.
Rajzai egyszerre szólnak a gyerek-és a felnőtt olvasóknak: a tündérszerű teremtmények mindenkit rabul ejtenek.
Harry Clarke jó barátja, a kenti születésű John Austen ( 1886- 1948) maga is könyvek illusztrálásával foglalkozott. Hosszú út vezetett el idáig: 1906-ban asztalosként érkezett Londonba, ahol megismerkedett Aubrey Beardsley művészetével – hatalmas hatással volt rá. Annyira, hogy elkezdte tanulmányozni a művészetet, s maga is ceruzát ragadott a kezébe. Az ismertségre 1921-ig kellett várnia, amikoris megjelentették illusztrációit ( The little ape, azaz A kis majom című könyvben). Egy évre rá már Shakespeare Hamletjéhez készített rajzokat. Az angol író művei kedvelt témái voltak, ahogyan Charles Dickens és Benjamin Disraeli történetei is. Kedvenc színei a fekete mellett a kék és az arany voltak.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem szeretem a Disney-meséket. Nagyon is szeretem őket. Mégis azt mondom, érdemes (sőt:kell) néha kilépni a rózsaszín ködből, és máshogyan is megközelíteni a dolgokat. Hívják azokat bár Csipkerózsikának, Piroskának, Opheliának vagy épp Jancsinak és Juliskának.
Szöveg: Fekete Fanni
Fotók: buzzfeed, pinterest, flipboard
