Hogyan ünnepelték ezt a nemzeti ünnepet az elmúlt, több mint 150 évben? Mutatjuk!
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverésére sokáig nem emlékezhettek békében az emberek, mert az ilyen próbálkozásokat hosszú ideig puskaporos hangulat kísérte. 1898-ig a március 15-ék csupán csendes, visszafogott megemlékezésekként voltak jelen az emberek életében, úgy, hogy ezekből a hatalom minél kevesebbet érzékeljen. Arra még várni kellett, hogy március 15 hivatalos nemzeti ünnep- és szünnap legyen.
A fordulat 1919-ben következett be, amikor a Habsburgoktól való elszakadás következtében az emberek szabadon ünnepelhették e napot, de még mindig nem volt hivatalosan elfogadott nemzeti ünnep. Horthy Miklós hatalomra kerülésével megint csak akadályokba ütközött az ügy, hiszen a hatalom ellenforradalomnak minősítette a szabadságharcot, ezért helyette inkább a világosi fegyverletételről és október 6-ról tartottak megemlékezéseket. 1990-ig kellett várni arra, hogy március 15 hivatalos nemzeti ünneppé váljon.
Kezdetben a Szabadság téren, majd a világháború alatt a Hősök terén tartották az ünnepségeket. A második világháború lezárását követően elérkezett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 100. évfordulója. Az országgyűlés törvénybe iktatta a magyar forradalom és szabadságharc “jelentőségét”.
Az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig szinte tobzódtak az emberek a tavaszi ünnepekben: március 21-e, a Tanácsköztársaság kikiáltásának napja, április 4-e, Magyarország felszabadítása, március 9-e, pedig Rákosi Mátyás születésnapja volt.
Az 1956-os forradalom utáni időszakban mindenki kétszer is meggondolta, hogyan és milyen módon emlékezik e napra, de 1969 után, a Kádár rendszerben újra szabad volt ünnepelve az utcákra lépni. Ráadásul kicsit “fel is javították” az ünnepet, mert a Forradalmi Ifjúsági Napok keretében március 15-ét, 21-et, és április 4-ét ünnepelte a Kommunista Ifjúsági Szövetség.
Képek: ujszamizdat.blogspot, index, történelmi portal
Szöveg forrása: Múlt-Kor, Wikipédia
