Az olaszországi Iseo-tónál sétáló turisták egészen újszerű nézőpontból ismerhetik meg az észak-olaszországi tájat. Christo és Jean-Claude, két, a hatvanas évek óta együtt alkotó képzőművész ugyanis lehetővé tette, hogy bárki végigsétálhasson a tó felszínén. De hogyan tudták ezt megvalósítani?
A művészek közel 100 ezer négyzeteméternyi sárga anyagot és 250 ezer lebegő műanyag elemet használtak fel ahhoz, hogy áthidalják a tó öblét. A művészek már a hetvenes években megfogalmazták a projekt ötletét. Ekkor még Argentína és Uruguay között a hatalmas La Plata folyót akarták átsétálhatóvá tenni, később a Tokióba tervezték a művet, ám végül négy hónappal később 22 hónapnyi munkát követően Olaszországban valósult meg a projekt. A megvalósítás költsége közel 17 millió dollár volt, amelyet Christo korábbi műveinek és vázlatainak eladásából finanszírozott. A munkát a bolgár származó művész egyedül fejezte be. Alkotótársa, Jean-Claude időközben elhunyt.
A “Floating Piers”, vagyis “Lebegő mólók” névre keresztelt műalkotás befogadása során a néző nem egy képet vagy egy szobrot lát, amely bárhol, bármilyen környezetben befejezett, kész alkotásként lehet megtekinteni. Christo és Jean-Claude műalkotása, amely egy bizonyos olasz tó egy bizonyos öblét íveli át más környezetben már egészen másmilyen lenne. A műalkotás befogadása, azaz a rajta való sétálás során sem egy kész látványt értelmezünk, hanem a műalkotás segítségével új színben, átértelmezve láthatjuk a tájat, a víz közelében való életet, a partmenti sétákat, az úszást is furcsa, új színben tapasztalhatjuk meg azáltal, hogy a műalkotás a megszokottól egészen eltérő tapasztalatot tesz lehetővé ebben a közegben. Magunk is alakíthatjuk a műalkotás jelentését azzal, milyen sebességgel sétálunk, és hogyan figyelünk.
https://www.youtube.com/watch?v=HG91th5SHvI
Kép: wikipédia
