Kedvesség, türelem, segítőkészség. Erényes tulajdonságok, amikkel könnyen magunk köré lehet gyűjteni az embereket, és idővel a sok mosoly és pozitív visszajelzés az önbecsülésünknek is jót tesz, azonban a túlzott kedvességet rengetegen kihasználják, annak ellenére, hogy tudatában lennének a dolognak.
Legyél kedves, jó ember, aki mindenkivel képes jó kapcsolatot ápolni, akkor is, ha igazából nincs is rájuk szüksége, sőt sokszor már a terhére is vannak?! Biztosan az a személy akarsz lenni, aki kedvességből mások háziját csinálja, mindenkinek segít, ha baj van, és nem érti, miért hiszi azt minden srác/lány, hogy valamit akarsz tőle? Ehelyett inkább tanulj meg nemet is mondani!
Nehéz falat emelni magunk köré, szabályozni azt, akik vagyunk, de az élet gyakran sodor elénk olyan helyzeteket, amikor ez elkerülhetetlen. Az erre való képesség általában a saját önértékelésünktől is függ, és, hogy mennyire adunk mások véleményére, de ha ez a két dolog „egészséges” státuszban van, elvileg tudjuk, mikor kell megálljt parancsolni.
Kép: patheos.com
Először is, tisztában kell lennünk saját képességeinkkel, mind lelki, szellemi, fizikai és társadalmi szinten, majd ez alapján értékelni személyiségünket, megismerni önmagunkat. Ha nagyjából tisztában vagyunk magunkkal, a határok felállítása a következő feladat, ami nem megy egyik percről a másikra, de nem kell elkeseredni, hiszen, mint minden más, ez is elsajátítható.
Ismerd meg a korlátaid!
Most nem a lépcsőkorlátról van szó, hanem arról, hogy mikor érzed jól magad a családoddal, barátaiddal, a suliban, vagy idegenekkel. Ha végig gondolod azokat a szituációkat, ahol bárkivel is frusztrálva érezted magad, rájössz, hogy talán azért, mert az illető már túllépett egy határt. Például, ha egy idegen a magánéletedről kérdezget, de te nem érzed helyesnek, hogy válaszolj, nem muszáj. Persze ezek a határok idővel változnak, hiszen ha megismersz valakit, idővel megbízol benne, egyre több dolgot fogsz megosztani magadról. Nem gond, de ha ismered a saját korlátaid, tudni fogod, kiben bízhatsz.
Légy magabiztos!
Ha meghúzod a határokat, és olyan helyzetbe kerülsz, ahol szükség is van rájuk, légy erős és tudasd az emberekkel, amit muszáj. Túl sokat fizettél a kasszánál? Menj vissza és kérdezd meg miért! Nem azt kaptad, amit rendeltél? Kérj másikat! Zaklat valaki? Rázd le, ha nem érdekel! Röviden: állj ki magadért, amikor szükséges!
Gyakorlat teszi a mestert.
Amikor először állsz ki magadért, mások is észre fogják venni, hogy talán kicsit durvább vagy, mint máskor, de nem szabad, hogy ez eltántorítson. Megerősíteni a határaidat azt jelenti, értékeled saját magad, nem veszed semmibe a saját igényeid és helyezed másokét folyton előrébb. Ha valaki átlépi a kerítést, a legegyszerűbb módja, hogy megerősítsd azokat, ha közlöd a másikkal, hogy túl messzire ment. Nekik is tudniuk kell, meddig merészkedhetnek, ezáltal pedig saját magadban is erősíted a gondolatot.
Ha minden kötél szakad, jobb, ha ignorálod a dolgot.
Mármint nem a határok építgetését, persze bárki kerülhet olyan helyzetbe, ahol képtelenség tartani magunkat a megszokotthoz, de itt most arról van szó, hogy nem vagy köteles pl. mindenkinek segíteni. Ha valakinek szeretnél viszonozni valamit, nyugodtan tedd meg, de ne érezd úgy, hogy örökké tartozol. Amikor valaki folyamatosan behatol a falak mögé, nem kell mindig engedned neki. Emlékeztetned kell magad arra, hogy senkinek nincs joga ahhoz, hogy téged kellemetlen helyzetbe hozzon.
Kedvesnek és segítőkésznek lenni nem mindig könnyű, mert rengetegen félre értik a helyzetet, van, aki megszokja, hogy mindig ott vagy, és bármit megteszel érte, aztán hirtelen, ha you need help, akkor egyedül maradsz, mert senki nem ér rá meghallgatni. Nehéz határokat tartani és nemet mondani, mert azt gondoljuk megbántjuk vele a másikat, de talán néha csak ennyi kell, hogy az illető felébredjen, és realizálja, hogy te is csak ember vagy.
Kiemelt kép: reddit.com
