Egyedülállónak lenni még ma is megbocsáthatatlan bűnnek számít, szánnivaló, zavarbaejtő dolognak. Már a Szex és New york hősnőit is folyamatosan szekálják házas kortársaik, hogy miért nem állapodnak már meg. Pedig szinglinek lenni nem büntetés vagy önként vállalt szenvedés.
Az amerikai médiában a közelmúltban egyre több őszinte írás, blogbejegyzés, cikk és poszt jelent meg olyan emberektől, akik hasonló cipőben járnak. Megelégelték, hogy lesajnálják őket és úgy döntöttek, a világ elé tárják, milyen valójában egy szingli élete. Ilyen és ehhez hasonló sztereotípiákkal kell megbirkózniuk, mint, hogy boldogtalanok, az életük nem teljes, egyedül vannak és magányosak és még önzők is, csak magukkal törődnek.
Pedig valójában kerek egész, hiteles és elégedett életet lehet élni akkor is, ha az embernek épp nincs szerelme.
1. A szinglik sokkal nyitottabbak mások felé, sokal inkább részt vesznek a közösség életében, aktívabbak barátaik, rokonaik, ismerőseik életében, mint azok, akik saját házasságukban vagy párkapcsolatukban próbálják megosztani idejüket.
2. A szinglik könnyebben tudnak változtatni az életükön, hiszen nem köti őket a szűkebb család, a párjuk, nem kell kompromisszumokat kötniük. Kiléphetnek a munkahelyükről, elutazhatnak, hogy jobban megismerjék magukat és a világot stb.
3. Humorral szemlélve a dolgot, szinglinek lenni jó, mert senki nem kritizál, ha ennél még egy sütit, nem kell várakoznod, ha a másik befoglalta a fürdőszobát, azt viselsz, azt hallgatsz és nézel, amit csak akarsz stb.
4. Ugyanolyan fontos emberek tudnak lenni az életük minden szereplőjének világában, mert szabadabbak. Ha levest kell vinni a beteg barátnak, vigyázni a kolléga kutyájára, hajnalig támogatni a megtört szívű barátnőt, akkor nem kell ehhez átszervezni a napját, megkérdezni a párját stb.
Képek: littlemisadventures, giphy
