Nem számít újdonságnak, ha az utcán egy albínó csigát találsz. Az állatvilágra is ugyanúgy jellemző tünetek gyakorta megjelennek. Most viszont emberekről lesz szó. Mégpedig olyan emberekről, akik albínók. Szintén előfordulhat, hogy néha albínó gyerek születik. Az arány pedig 20ezer az egyhez. De ilyen élete lehet egy albínó gyereknek?
Világos bőr, tejföl szőke haj, és egészen világos szem jellemző rájuk, ami néha átmehet vöröses árnyalatba is. Feltűnő jelenségek, ami azonnal szemet szúr másoknak. Mondanom sem kell, hogy mennyire megnézik őket az utcán.
Az albínó gyerekek ugyanolyanok, mint mi. Semmiben nem különböznek tőlünk, azt leszámítva, hogy pigmenthiányosak. Testükben nincs meg az a bizonyos számú pigment, ami megszínezi a sejteket, így a bőrük hófehér.
Gondoljatok bele, milyen lehet úgy élni, hogy mindenki megbámul az utcán? Folyamatosan megkérdezik tőled, hogy mi bajod van. A buszon elhúzódnak mellőled, mert azt hiszik, hogy beteg vagy.
Nem egy kellemes élet az övék. Nagyon sokszor kirekesztettek, és megnehezíti a mindennapi életüket, ezért az utcán se mernek nagyon mutatkozni.
Azonban egyes helyeken nem csak a kirekesztéstől kell tartaniuk. Afrika néhány részein jellemző az a felfogás, hogy az albínókat szellemeknek tekintik, akik még csak az ember kategóriába se tartoznak bele és egyszerűen megölik őket. Van aki tetemes összeget fizet a részeikért, mert úgy tartják, hogy varázserővel rendelkeznek.
Itthon szerencsére nem ez a helyzet. Az albínók ugyanúgy részei a társadalomnak. Igaz, sok kiközösítés éri őket, pedig csupán annyiban különböznek, hogy fehér a bőrük.
Évekkel ezelőtt volt egy ilyen ismerősöm. Még általános iskolában járt oda egy lány, akinek nem volt jellemzően hófehér bőre, de magában hordozta a génállományt. Így is látszott azért rajta, hogy nagyon fehér bőre van, amihez világos szőke haj párosult. Kirívó egyéniség volt és Hófehérkének csúfolták, ami nagyon rosszul esett neki, hiszen nem sokban különbözött másoktól. Indokolatlanul kapta a sérelmeket, de mindig kiállt magáért.
A kiközösítés persze sehova nem vezet. Rajta keresztül tanultam meg, hogy sokkal többet ér megismerni valakit, hiszen sose tudni hol lel barátokra az ember.
