Sajnos, előfordulnak olyan balesetek, katasztrófák, amikről elkerülhetetlen, hogy ne essen szó az iskolában. Megemlékezések, közös beszélgetések, mégis mi segít egy krízishelyzetben?
Mindig szokott lenni egy közös, iskolai megemlékezés, ám ez nagyon kevés ahhoz, hogy feldolgozzák a gyerekek a hírt. Sokan csak itt értesülnek a katasztrófa részleteiről is. Fontos, hogy ne csak a megemlékezésből álljon egy krízishelyzet lerendezése.
Fontos, hogy ezután az osztályfőnök, vagy más tanárok is nyitottak legyenek arra, hogy a gyerekekkel beszéljenek a katasztrófáról. Segítsék őket azzal, hogy bátorítják őket, hogy kérdezzenek meg bármit, amire kíváncsiak, ami nyomja a lelküket.
Alsóbb osztályban bevált módszer, hogy a gyerekeknek papírt adnak, hogy lerajzolhassák, mit éreznek. Ez a pszichológiai módszer segít azokat a dolgokat megemészteni, amiket talán nem is tudnak még a koruk miatt szavakba önteni. Az érzéseket rajzok formájában könnyebb átadni.
A nagyobbak pedig szintén kapnak lapot, de nekik nem muszáj rajzolniuk, le is írhatják, amit gondolnak, éreznek. Kérdéseket írhatnak le, amikre a tanár választ adhat, de név nélkül is kérdezhetnek, cetliket egy közös ládába bedobálva.
Összességében az a legfontosabb, hogy adjanak a felnőttek, a tanárok, a szülők teret a kommunikációnak, annak, hogy kibeszélhessék magukból a gyerekek a krízis félelmeit, aggodalmait, érzéseit.
Az érintetteknek pedig fontos, hogy lehetőségük legyen szakemberrel, pszichológussal beszélni, aki tudja úgy irányítani a beszélgetést, hogy ne maradjanak mélyen elásott kérdések a gyerekekben, és könnyebben tudják feldolgozni az eseményeket.
Borítókép: plegroup.com
