Imádjuk a horror történeteket. A mozik rendszeresen tele vannak, ha megjelenik egy szuper horror film, de könyvben is nagyon felkapottá váltak azok a történetek, amik borzongást váltanak ki.
Tény, hogy szeretünk félni. De miért jó ez nekünk? Saját magunk vágyunk arra, hogy féljünk, hiszen ezért ül be valaki egy horror filmre is. A félelem pedig egy olyan emberi érzelem, amit nem mindenki szeret és igyekszünk elkerülni. Valaki mégis ezt az érzést keresi.
A rettegés az emberi alapérzések egyike. Szélsőséges érzésnek is lehet mondani, mert nem feltétlenül épül be a mindennapjainkba. Általa olyan érzések törnek felszínre, amiket más érzelmek nem tudnak előidézni.
A horror történetekben az az egyik pozitív dolog, hogy tudjuk, mi csak szemlélők vagyunk. Úgy élhetünk át bizonyos eseményeket, hogy tisztában vagyunk, nekünk nem eshet bántódásunk. Biztonságban vagyunk a moziteremben, vagy olvasás közben a szobánkban, így semmiféle károsodás nem érhet minket. Így átélhetünk egy borzongós történetet.
Az ingerküszöbünk egyre növekszik, így egyre többen vágynak valami extrémebb élményre. Nos, a horror ezt meg tudja adni. Olyan reakciókat képes kiváltani, amire a testünk is reagál. Nő a pulzus, verejtékezünk, az izmok megfeszülnek. Tudjuk, hogy érkezni fog valami, amiről nem akarunk tudni, de valójában mégis várjuk.
A horror történeteket általában mindig nagy siker övezi. Nem a cselekményük miatt. Sokkal inkább az ingerküszöb átlépése miatt. Egyre nehezebb jó horrort csinálni, hiszen mindig újdonsággal kell előállni, ami nem kis feladat, de legtöbb esetben ezt sikerül megvalósítani, így az újdonság varázs mindig fennáll. Ezért is olyan népszerű ez a műfaj.
Már nem csak a horror történetek operálnak félelemmel. Egyre gyakrabban megjelenik egy-egy feszült jelenet egy átlagos történetben is. Ez pedig arra vezethető vissza, hogy az érdeklődést valamivel fenn kell tartani, valamint olyat kell kitalálni, amire felfigyelnek.
