Emlékszem, amikor kicsi voltam, egy vágyam volt: hogy minél hamarabb felnőjek. Akkoriban ez még csábító volt, hiszen mit láttam? Ha felnőtt vagy, szabad vagy, azt csinálsz, amit szeretnél, úgy, és akkor, amikor szeretnéd. Hát nem fantasztikus? Nem.
Az első sokk akkor ért, amikor álltam a koli szobámban, 200 km-re az otthonomtól, mellettem vagy 5-6 doboznyi becsomagolt dolog és a tény: egyedül vagyok. Vagyis hát nem teljesen egyedül, mert egy teljesen idegen emberrel kellett osztoznom a szobámon.
Oké, pakoljunk ki. Még jó, hogy anya gondolt arra, hogy magamra kell főznöm és csomagolt edényeket. Pontosabban mindenből egyet, szóval ha valamit enni akartam akkor mindent el kellett azonnal mosnom. És de jó, a doboz aljáról előkerült egy szivacs és némi mosogatószer. És milyen király, hogy anya még egy csomag wc-papírt is betetetett velem a csomagba.
Rendben. Van mindenem, mert anyukám gondolt ezekre. De telt-múlt az idő. Először a kaja fogyott el. Főzzünk. Komolyan ennyibe kerül a sajt? És ilyen drága felvágott? Egy vagyont otthagyok a boltban. Aztán először elfogyott a wc-papír. Aztán a tusfürdő. Mindent meg kell venni, hiszen felnőtt vagyok, ezekről magamnak kell gondoskodnom. A drágábbat vegyem vagy az olcsóbbat? Naná, hogy az olcsóbbat, hiszen minden iszonyatosan drága.
De legalább senki nem szól rám, hogy mikor megyek bulizni és meddig maradok kinn. Menjünk bulizni szerdán! Persze ott is otthagyok egy vagyont, de legalább jól érzem magam. Másnap garantáltan egész nap nem fogok felkelni. Szörnyű a másnap, a pénztárcám üres és még főznöm is kell magamra.
Nincsen TV, a net is rémes, mert csak kolis net van, ami éppen csak jó valamire. Rendben, ezzel végül is meg tudok barátkozni. Azzal azonban nehezen, hogy három napig ugyanazt eszem, mert nincs időm az egyetem mellett főzni rendesen. Alig eszek húst, mert iszonyatosan sokba kerül. Hirtelen hiányozni kezd az, amikor anya csak elém tette az ételt, bár akkor nem tetszett, mert vagy mást ettem volna vagy mondjuk inkább lecseréltem volna valami sütire. Most mindennél jobban esne egy nagy tál rakott zöldbab, amit előtte ki nem állhattam.
Bármit, csak ne nekem kelljen megcsinálni! Amit eddig természetesnek véltem – hogy teli van a hűtő, mindig van sampon és mindig jó az internet – most teljesen megszűnt. Plusz pénzért dolgoznom is kell menni, mellette tanulni, saját magam csinálni a házimunkát és főzni. És arról még nem is beszéltem, hogy minden döntésemért mostantól csak én vagyok a felelős.
Hát, nem pont így képzeltem el a felnőtté válást. Ez egy csapda. Ne dőlj be neki. Élvezd ki amíg gyerek vagy! 🙂
